Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Bényei Miklós: A hajdúvárosok gyásza Széchenyi István halálakor

A hajdúszoboszlóiak valamelyest megelőzték a böszörményieket. A város tanácsülési jegyzőkönyvei ebből az időből nem maradtak fenn, ám a Pesti Napló tudósításából értesülhetünk arról, hogy itt már május első napján megrendezték a gyászünnepélyt. Hajdúszoboszlóról május 4-kéről írják nekünk: „E hó elsején mi is teljesítettük nemzetünk nagy halottja iránt honfiúi, erkölcsi kötelességünket. A gyászünnepély elébb a réf., aztán a kath. egyházban tartatott, melyben legalább 3 ezeren vettek részt, valódi hazafiúi érzelemmel és szent komolysággal, gyászt öltve belsőleg mint külsőleg. Vajha láttátok volna e meghatott sokaságot, ti, népünk míveltsége kicsinylői! Bizony e látványon szégyenülve változtatnátok meg ítélettételeltöket. A menet egyik templomból a másikba nagyszerűen megható volt. Mintha fejedelmek vonultak volna népek válogatott polgárai élén, valami magasztos ügy bevégzésére: úgy tűntek fel az egykori hajdúkerület ősz tisztviselői fényes díszöltözetben a lovagias viseletű hajdúk között. Szóval: e gyászünnep nagy tárgyához teljesen méltó volt. Adja az ég, hogy a tetterőnek, melylyel az elhunyt nagy férfiú bővelkedett, avagy csak kis része közöltessék velünk s így szíves ügyekezetünk mellett eljuthassunk az anyagi és szellemi jólét ohajtott révpartjához."

4 Pár nappal később, május 10-én a város vezetői - az egész lakosság nevében Széchenyi István feleségéhez egy nagyon szépen fogalmazott részvétlevelet intéztek, amely ma is megvan a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában, közelebbről a Széchenyi-gyűjteményben: Nagyméltóságú Grófné! Azon láthatatlan hatalomnak, mely e roppant Mindenséget emberi elme által föl nem fogható bölcsességgel kormányozza, tetszett Excellentiádat a legjobb férjtől, gyermekeit a legnemesebb atyától, kedves hazánkat legnagyobb polgárától - ki azt sok tekintetben újraalkotá - Gróf Széchényi István ő Nagyméltóságától, f.é. April 8*" történt halála által, megfosztani. Nagyméltóságod, családja és a haza együtt gyászolnak - a férje vesztett nő és a haza könyei együtt folynak a vigasztalás forrásába. Ki írhatná-le a nő keserveit a felejthetetlen férj elvesztése fölött? ki merné meghatározni a haza bánatát legnagyobb fiának elhúnytán!? - A női szív nemes fájdalmát nem kívánjuk gyöngédtelenül érinteni; mi mutatni kívánunk csak a közös imára, melyet a Keleti-raj minden tagja, minden igaz hazafi Kárpátoktól Adriáig - hála, kétség és remény közt bocsát föl a mindenek Urához a nagy honpolgár üdvösségéért; a közös bánatra, mely minden igaz hazafival fátyolt köttet; mi mutatni kívánunk a két derék fiúra, kik Excellentiád oldala mellett, nagy nevű atyjuk félbeszakasztott dicsőségét - ugy hisszük - folytatni fogják. Ha ez nem balzsam-csepp Excellentiád fájó szívére: ugy az nincs innen a síron. 94