Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Bényei Miklós: A hajdúvárosok gyásza Széchenyi István halálakor
A haza méltó bánata egyesül Nagyméltóságod méltó bánatával. Valóban a hazafiak szájába illik fölkiáltani Kárthágó hősével: „occidit, occidit et fortuna nostri nominis." - Kialudt a pharos a vészes part közelébe sodortatott hajós előtt, eltűnt a fényes felhő és a tűznek oszlopa, mely népét a sivatagban, az igéret-földe felé vezette. Ki fog ezentúl lenni a mi világító tornyunk a bonyodalmak közt, melyek a sokat szenvedett Nemzetet környezik!? A közszellem, mely Excellentiád dicsőült férjének műve, mely megmenti e Nemzetet, hogyha az emberileg lehetséges; a törhetlen hűség, melyet Excellentiád férjétől tanultunk, soha nem csüggedő kötelességérzettel telyesíteni a Nemzet, a haza iránt -, és ismét a közszellem, mely jelenleg az Ország halotjának temetkezése fölött sírva áll, de a mely dicsősségének tartja a könyeket, melyeket hullat, midőn teremtőjének - a haza legnemesebb fiának ravatalát megkoszorúzza. Fogadja Nagyméltóságod - esdeklünk - a fájdalom nyilvánítást kegyesen egy hajdú Város lakosai részéről, kiknek harczos elődei régenten is minden nemzeti köz ügynek hű napszámosai voltak -, jelenben pedig dicsőségöknek tartják bevallani, hogy erősebbeknek érzik magokat a haza iránti hűségben, kitartásban, valahányszor Excellentiád magas szellemű férjének örök becsű iratait olvassák, tanúlmányozzák 's dicső tetteire emlékeznek. Mély tiszteletünk mellett vagyunk Hajdú Szoboszlón Május 10 é n 1860. Nagyméltóságodnak alázatos szolgái Hajdú Szoboszló Város Közönsége 5 Hosszú ideje, több mint egy évtizede nem volt olyan nagy ünnepség az 1851ben megszüntetett Hajdúkerület 6 egykori székhelyén, mint 1860. május 10-én. A böszörményiek meghívását elfogadva, szép számmal jöttek el a többi hajdúvárosból is. A nap leírása ismét csak a Pesti Napló hasábjain olvasható: Hajdú Böszörményből máj 25-ről, ezen fölírás mellett: „A hajdú-városok közös gyászünnepe Széchenyi István grófért", írják nekünk: ,,Az istentisztelet május lOkén d.e. 8 órakor a görög katholikus atyafiak templomában kezdődött. De a templom falai itt korántsem fogadhatták be az ünnepélyes menetben a nemzeti gyászruhában megérkező közönséget. A helybelieken kívül ugyanis tekintélyes számban jelentek meg a többi testvér-hajdu város, ú. m. Nánás, Szoboszló, Hadház és Dorog képviselői, velünk együtt résztvenni a gyászban. S valóban azóta, hogy az előttünk folyvást kedves emlékezetben élő hajdu-kerület autonomikus élete megszűnt, nem volt ily tekintélyes gyülekezet városunkban, miért is ez ünnep nem kizárólag városunké, hanem a hajdu-kerület gyászünnepe vala. A miseáldozat szertartásának bevégeztével százak ajkain zendült meg egyszerre a nemzeti hymnusz: „Isten áldd meg a magyart", s csak miután 95
