Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Bényei Miklós: A hajdúvárosok gyásza Széchenyi István halálakor

az ének két versszakát elénekeltük, távoztunk el az imaház falai közöl. Most a reformátusok téres témploma felé özönlött a közönség, melynek elsőbb padait már korábban gyászoló magyar öltözetű hölgyeink rendkívüli sokasága töltötte be. A nagy templomnak minden zuga megtelt, értelmes és hazafias népünk a felsőbb osztályuakkal buzgó készséggel osztá meg bánatát. A halotti ének elhangzása után nt. Benedek Lajos esperes és helybeli egyik lelkipásztor

7 lépett a fekete gyászszal bevont szószékbe, honnan a nagy Széchenyi érdemei fölött általános vélemény szerint remek beszédet tartott. Ennek végezte után ismét a kar szólalt meg, a „Hazádnak rendületlenül" lelkesítő igéit hangoztatva. Ekkor, körülbelül fél tizenkettőre vége lett a gyászistentiszteletnek. Az ünnepélyre megjelent szomszéd városi testvéreket a vendégszerető helybeliek aláírása útján kiállított lakomával tisztelték meg, melyben mintegy 120an vevénk részt. Ez alkalommal többek közt szóba jött, hogy a dicsőült gróf nagyméltóságú özvegyéhez a hajdú városok nevében egy, a közös veszteség fölött e városok rokon fájdalmát tolmácsoló levél intéztessék. A mi harmadnapra teljesedésbe is ment. Az ünnepnapon városunk külsőleg is gyászba volt borulva. Fekete zászlók lengtek a főbb utczák épületein, a reform, és görög-kath. templomokon, a városnak s a hasonlóképen boldog emlékezetű kerületnek házain. Szokásos időben két nap folyvást zúgtak az egyházak minden harangjai. Magán az ünnepnapján mindenféle utczai és piaczi zaj elaludt, a boltok zárva maradtak. Néhány nappal az ünnepély után pedig elhatározva lőn, hogy egy, városunk határán lévő kis halom, melynek magaslatán a boldogult gróf a Tiszaszabályozás ügyében egykor a város képviselőivel találkozott volt, „Széchenyi-halom"-nak neveztessék el.

8 Mint történelmi nevezetességet említem itt meg, hogy e halom legmagasabb pontja a Zeleméri földnek, melynek tájékán volt egykor Révész Imre szerint

9 a nagy hun királynak, Etelének birodalmi székhelye."

1

0 A díszebéden javasolt levél tehát hamar megszületett, és május 10-ei dátummal elküldték a gróf özvegyéhez: Nagyméltóságú Grófnő! A megrendítő esemény, mely Nagyméltóságodat, és Nagyméltóságod igen tisztelt Családját, Hazánkkal és Nemzetünkkel együtt, oly váratlanul és lesulytólag érte: mélyen megrendítette, s kimondhatatlan fájdalomba merítette a' Hajdú Városok közönségét is. Mert a' Hajdú Városok is azon Nemzet tagjai s századok óta kiegészítő részei, mely Nagyméltóságod dicsőült Férjét - imádott Hazánk és Nemzetünk Fényjének felderítésére célzott magasztos törekvéseiben, s rendíthetetlen küzdelmeiben - Istentől küldött Vezéréül ösmerte és tisztelte, csodálta és áldotta; és a' mely most, kimondhatatlan szívfájdalommal gyászolja és kesergi - Kárpátoktól Adriáig „Nagy halottja" fölött a' legmagasztosabb céloknak szentelt drága életszövétnek kialvását. 96