Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850

után a kerületi törvényszék előtt az orvosszakértői feladatokat az orvosdoktor látta el a kerületi seborvos és — ha erre szükség volt -, a kerületi bába közreműködésével. Ez utóbbira leginkább a csecsemőgyilkosság miatt indított ügyekben került sor, ha a gyanúsított nő tagadta a bűncselekmény elkövetését és érintetlenségére vagy ana hivatkozott, hogy a kérdéses időben nem is szült s emiatt „az asszonyi nemzőtagok" megvizsgálása vált szükségessé. Ezt a kor etikai felfogása szerint csak bábák végezhették, rendszerint az orvosdoktor jelenlétében. A leletek alapján orvos nyilvánított szakvéleményt s ezt írásban terjesztette elő. A szakértői vizsgálatokat, ide értve a boncolást is, az orvosdoktor, chyrurgus és bába csak a városi tanács által kirendelt két vagy több tanácsbeli személy jelenlétében végezhette el. Ha „a törvény és szokás ellenére a törvényes bizonyság" , vagyis a két tanácsbeli személy nem volt jelen, a kiállított boncjegyzőkönyvet „semmit érőnek" tekintették.

5 Polgári Mihály orvos, chyrurgussal együtt, néhány esetben pedig egyedül végezte a boncolást. 1780-ban azonban megvált kerületi orvosi állásától, Hadházra költözött és ott folytatott orvosi gyakorlatot. A kerületi orvosi állást ettől kezdve Szentmiklósi Sebeők Sándor töltötte be. O szigorúan ragaszkodott ahhoz az előíráshoz, hogy a boncolás a chyrurgus kötelessége, az övé pedig az, hogy a boncolás adatai alapján véleményt nyilvánítson a halál okára vonatkozóan. Ezért aztán a boncolásra kirendelt chyrurgus látlelete csak azoknak a külső és belső elváltozásoknak a leírását tartalmazta, amiket a városi tanács által kijelölt, általában két deputátus jelenlétében megvizsgált és felboncolt hullán talált. Az illetékes városi tanács a nyomozati hatokkal együtt terjesztette fel a Hajdúkerülethez a látleletet, s azt a főkapitány vagy helyettese adta ki Sebeőknek s ő - Weszprémi István és Csapó József debreceni orvosok gyakorlatától eltérően - nem magyarul, hanem latinul jegyezte rá szakvéleményét. Amikor II. József 1787-ben a hajdúvárosokat Szabolcs megyében egyesítette és a kerület önállóságát eltörölte, Sebeők Sándor a megyei tisztviselők állományába került és mint „Szabolcs megye és a Hajdúkerület rendes fizikusa" látta el a hat városban úgy-ahogy az orvosi teendőket. A Hajdúkerület önállóságának 1790ben történt visszaállítása után azonban itt már nem folytatta orvosi munkáját, fizetését is változatlanul a vármegyétől kapta. így állott elő az a helyzet, hogy bár a felsőbb rendelkezések tiltották, a kerületi közgyűlés az orvosdoktori teendők ellátását a kerületi seborvosra, Miklós Pálra bízta. Csak az 1791 júniusában tartott közgyűlésen határozták el az orvosdoktori állás betöltését és szeptember 2án meg is választották a XVIII. század végének egyik legkülönb polihisztorát, az író, költő és természettudós Földi Jánosi, akkor Szatmárnémeti város rendes orvosát, a Hajdúkerület orvosává évi 400 rhénes forint fizetéssel és természetbeni lakását Hadházon jelölték ki.

6 Földi János 1791 december utolsó, vagy 1792 január első napjaiban - az időpont pontosan nem állapítható meg - Szatmárnémetiből átköltözött Hadházra és elfoglalta kerületi orvosdoktori állását. Hivatalba lépése után az a gyakorlat alakult ki, hogy az erőszakkal okozott 8