Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
szul Kiss János a botjával lecsapta Mártont és Dobozit, Czeglédi Jánost pedig főbe ütötte. Ekkor aztán mind a tízen egymásnak estek, de a már említett három személyen kívül senki sem sérült meg. Márton, Dobozi és Czeglédi ki is mentek a kocsmából és az ajtó előtt megálltak. Pár perc múlva azonban Márton visszament és Kiss Jánost birokra hívta. Össze is mentek és mindketten a földre kerültek. Ekkor avatkozott be Csizmadia Mihály és Mártont lehúzta Kissről. Erre Tóth Sándor odaszólt; nem kell bántani Mártont, „elég egy embernek egy" s a még földön lévők felé indult. Ebben a pillanatban Kiss Mihály és Császi Miklós a kezükben lévő bottal egyszerre csaptak Tóth Sándor felé. Az ütések a fejét érték úgy, hogy a koponyája összetört. A szerencsétlen 21 éves ifjú lerogyott s 36 és fél óra múlva meghalt. Az orvosszakértő megállapította, hogy a koponyát jobb és bal felől érték az ütések s mindkettő önmagában is elkerülhetetlenül halálos volt. A törvényszék Kiss Mihályt és Császi Miklóst halálra ítélte. Kiss János és Márton Bálint büntetése l-l évi, Dobozi Bálinté pedig 8 hónap börtön és 100100, illetve 30 botütés volt. Öt vádlottra azért szabott ki a törvényszék l-l hónapi börtönt és 60-60 pálcaütést, mert a kerület rendelete ellenére botokkal jelentek meg a kocsmában. Fellebbezés folytán a Királyi Tábla Kiss Mihály és Császi Miklós halálbüntetését 3-3 évi börtönre és félévenként 50-50 botütésre szállította le. Ezt az ítéletet a Hétszemélyes Tábla helybenhagyta. 9 5 2. A böszörményi Novella csapszékben 1806. június 22-én délután egy számadó csordás összeszólalkozott Sajtos János és Nagy Sándor csikósbojtárokkal. Addig vitatkoztak, mígnem Nagy Sándor beleragadt a Sajtos hajába és lerántotta a földre. A verekedésbe ekkor három legény beleavatkozott, minden ok nélkül „jól megkínozták" Sajtost és egy cimboráját, majd mindkettőjüket kihúzták a kocsmából. Kint mindnyájan lecsillapodtak s hazatávozásuk előtt még békepoharat is akartak inni. Erre azonban nem került sor, mert a gyakori verekedéseiről ismert Fejér Ferenc odaérkezett bottal a kezében és rút káromkodások közt neki esett Nagy Sándornak, akit erre Sajtos is ütlegelt. Amikor ezt a kocsmában lévők megtudták, hárman kiszaladtak, Fejér és Sajtos kezéből a botot kicsavarták, majd egyikük - Tömöri János - Fejért fogta elő és ütötte, a másikuk - Szabó István - pedig egy ütéssel Sajtost úgy főbe vágta, hogy a földre rogyott és felkelni nem tudott. Ilyen állapotban vitték el a város chyrurgusához, akinek a keze alatt másnap, 40 éves korában meghalt. A boncjegyzőkönyv szerint a fejére mért ütés következtében a homlokcsont varrata a két falcsonttól - az egyik fültövétől a másikig - elvált. A kiömlött tört vér nagyobbrészt megalvadt, az agyhártya alatt híg és összetört, fekete alvadt vért talált a boncoló. A törvényszék ítélete szerint Szabó István „vérengző dühös indulatból, egyenesen a fejét és olyan gyilkoló eszközzel - nagy görcsös bottal - ütötte a megholtat, amely szerint maga is könnyen beláthatta, hogy végső veszedelem és halál is származhatik". Ehhez képest Szabót 3 évi rabságra és félévenként 50 botütésre 45
