Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
ítélte. A verekedés többi résztvevőjét 3 hónaptól 1 évig terjedő rabsággal, illetve 60 pálcaütéssel sújtották. 9 6 3. A böszörményi külső vendégfogadóban 1811. április 14-én délben a borivó legények között egy rendbeli csata már végbement. A két részre szakadt legények azonban estefelé megint összegyűltek és újból verekedést robbantottak ki. Este 10—11 óra között, már a délben történt összecsapásnál is jelen volt Kiss Mihály palatinális regimentbeli káplárt úgy főbe verték, hogy mások vitték haza az édesanyja kertjébe és ott halt meg másnap délelőtt. Az ítélet szerint azt, hogy a tisztiügyész által megvádolt nyolc fő közül ki, vagy kik okozták Kiss Mihály halálát, nem lehetett megállapítani. Ezért a törvényszék vádlottakat az emberölés vádja alól felmentette. S mivel csak arra volt bizonyíték, hogy a kirobbant verekedésben a vádlottak közül hárman voltak a „legvérengzőbbek", őket 6-6 hónapi rabságra és 60-60 botütésre, a kevésbé vétkes két vádlottat l-l hónapi rabságra és 100-100 pálcaütésre, két vádlottat 60, illetve 50 pálcaütésre ítéltek, egy vádlottat pedig felmentettek. 9 7 4. Kiss F. János 1811. december 29-én este a böszörményi külső vendégfogadóban belekötött ifj. K. Varga Istvánba, aki emiatt botjával megütötte, majd a jelenlevők között dühösen széjjelcsapott és több emberen sérülést okozott. Néhányan közrefogták, a botol elvették tőle, de a kavarodásban részt vevők egymást is ütlegelték. Ezen közben ifj. K. Varga kimenekült a kocsmából és hazafelé tartott. Az 51 éves Nagy Ferenc azonban utána ment, űzőbe vette; ezért Varga az útjába eső malomban elrejtőzött. Nagy Ferenc ide is követte. Varga a sötétben nem ismerte fel üldözőjét, de attól való félelmében, hogy az megveri őt, a kezébe akadt fával fejbe vágta. A földre bukott, magával tehetetlen embernek a kezére és lábára is többször ráütött. Nagy Ferenc fejsérülése következtében meghalt. A törvényszék ifj. K. Vargát 3 évi rabságra és félévenként 50 pálcaütésre ítélte. De bűnösnek találta apját, id. K. Varga Istvánt is, mert köteles lett volna 21 éves fiát a csapszéktől óvni, ehelyett egyikből a másikba hurcolta. A „vérengzésben" még segítségére is volt azzal, hogy amikor a botot a fiától elvették, azt a kocsmárostól erőszakkal vissza akarta szerezni. Miután pedig fia Nagy Ferencet leütötte, „ahelyett, hogy megilletődött volna", még egy másik kocsmába vitte el, „hihetőleg azért, hogy ott ismét vérengzést indítson". Mivel az orvosi igazolás szerint id. Varga nyavalyája miatt testi büntetésre alkalmatlan volt, 2 hónapi rabsággal sújtották. Az ügy további négy vádlottját verekedés és káromkodás miatt 25-60 botütésre büntették, két vádlottat pedig bizonyítékok hiányában felmentettek. A Királyi Tábla „a fennforgó súlyosító körülményekre tekintettel" ifj. K. Varga büntetését 4 évi, id. Varga büntetését pedig 1 évi rabságra emelte fel azzal, hogy a büntetés végrehajtását mindkettőjükkel szemben a táblai ítélet kihirdetésétől kell számítani. Ez azt jelentette, hogy az előzetes letartóztatásban addig eltöltött 1 év 4 hónapot figyelmen kívül kellett hagyni. 9 8 46
