Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850

A törvényszék Szatmári cselekményét szántszándékos gyilkosságnak minősítette és halálra ítélte, míg Lakatos terhére azt állapította meg, hogy cselekménye nem volt szántszándékos, de a halál bekövetkeztében Szatmárival egyforma mértékben felelős, ezért őt 3 évi rabságra és negyedévenként 25 pálcaütésre ítélte. A Királyi Tábla viszont Szatmárit az ügyben fennforgó körülményekre figyelemmel a halálbüntetés alól felmentette, ami azt jelentette, hogy cselekményét nem minősítette gyilkosságnak, hanem szándékos emberölésnek, ezért 4 évi börtönre és negyedévenként 25 pálcaütésre ítélte, míg Lakatossal szemben az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta.

3

9 4. Munka Szűcs János és 13 társa ellen indított ügyben a törvényszék által megállapított tényállás lényege az, hogy 1825. január 2-án a szoboszlói kocsmában még folyt a tömegverekedés, amikor Munka Szűcs János onnan elszaladt a bátyja közeli kertjébe és egy vasvillával a kezében ment vissza. így vett részt a verekedésben s ennek során a vasvillát Gyüre János bal oldalába döfte. Gyüre másnap meghalt. A boncolás adatai szerint a szúrás a második és harmadik oldalcsont között a bal tüdő alsó szárnyán keresztül a szívnek a bal kar felé hajló életeréig hatolt be s a sérülés elkerülhetetlenül halált okozott. A törvényszék Munka Szűcs Jánost, „mint bosszúálló és leselkedő, szántszándékos gyilkost" halálra ítélte. A verekedés kezdeményezéséért három vádlottat fejenként félesztendei rabságra és két részletben végrehajtandó 80 pálcaütésre, hat vádlottat verekedésért l-l hónapi rabságra és 40 pálcaütésre, ugyanezért négy nemesi jogállású vádlottat pedig 2-2 hó rabságra ítéltek. A Királyi Tábla Munka Szűcs Jánost az ügy körülményei alapján a halálbüntetés alól felmentette, tehát a cselekményét nem minősítette gyilkosságnak és „érdemlett büntetésül" a táblai ítélet kihirdetésétől számított 4 évi rabságra és félévenként 30 botütésre ítélte.

4

0 5. A törvényszék Nagy József ellen felesége meggyilkolása, Méhes Nagy József ellen ennek elősegítése miatt indított ügyben leszögezte, hogy Nagy József állhatatos tagadásával szemben nincsenek olyan tanúk, akik a tett elkövetését a saját szemükkel látták. Néhány adatból és az orvosi látleletből azonban azt a következtetést vonta le, hogy vádlott a feleségét úgy tarkón vágta, hogy a padkáról leesett, ekkor néhányszor megrúgta, majd dulakodás közben megfojtotta. Másnap reggel pedig orvosi vizsgálat nélkül azzal az ürüggyel akarta hirtelen eltemettetni, hogy a pálinka ölte meg az asszonyt. Az orvosi vélemény szerint azonban az asszony „valóságos fulladásban múlt ki". A törvényszék szerint vádlottat „felesége szántszándékos gyilkosának el nem ismerni, nem lehet", ezért halálra ítélte. Méhes Nagy Józsefet ellenben bizonyítékok hiányában felmentette. A Királyi Tábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta, a Hétszemélyes Tábla azonban „a fennforgó körülményekre tekintettel" vádlottat a halálos büntetés súlya alól feloldozta és helyette 4 esztendei tömlöcre ítélte. Ez azt jelentette, hogy 23