Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850

a gyilkosságot nem találta megállapíthatónak, erre az iratok tanúsága szerint nem is volt alap.

4

1 6. Oláh János ellen felesége meggyilkolása miatt indított ügyben a törvényszék lényegében azt állapította meg, hogy 1835. július 7-én Oláh János lakásából csattogás hallatszott, miközben a felesége sikoltozott, a vádlott pedig szidta. A férfi kétszer-háromszor rövid időre kilépett a lakásból s amikor visszament, újra verte az asszonyt, majd a ház előtt azt hangoztatta, „megölöm, b...om az oláh Istenét, egyszer születtem a világra, egyszer kell meghalnom, meglehet, megérem három esztendei rabsággal, de megmenekszem tőle". A 65 éves szomszédasszonya még oda is szólt neki, „ne öld meg János, te akasztófára való". Erre a szomszédasszonyt „szóval" megtámadta, visszament a lakásba, majd a feleségét kivonszolta az udvarra s elindult a kapu felé. Közben meggondolta magát, visszafordult s a földön elterült asszonyt kihúzta az utcára, ő maga pedig elment. Oláhné az elszenvedett ütések következtében beteg lett s tizenegy nap múlva meghalt. A látlelet szerint a sértett teste tetőtől talpig szederjes foltokkal, daganatokkal és vakütések nyomaival volt borítva, a nyakon fojtogatásra utaló markolás nyoma látszott. A fejbőr és ábrázat egyetlen nagy, kékeszöld daganatba fúvódott fel. A legnagyobb figyelmet azonban - orvosi vélemény szerint - a fején talált sérelmek érdemelték. A koponya megroncsolása miatt agyhártyagyulladás lépett fel. Kazintzy Sámuel kerületi orvos azt állapította meg, hogy a halált kivált a fejen elkövetett kegyetlen kínzások okozták. A törvényszék a tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy vádlott eltökélt szándéka feleségének kiirtása volt. Ezért „a borzasztó kegyetlenséggel véghez vitt gyilkos tette legméltóbb béréül, a hasonló szörnyetegeknek rettentő példájokra", hóhér pallosára ítélte. Az elsőbíróság ítéletét a Királyi és Hétszemélyes Tábla is helybenhagyta, holott az előre megfontolt szándékra semmiféle ténybeli adat nem merült fel. A vádlott kivégzésére nem került sor, mert a király a halálbüntetést kegyelemből 8 évi rabságra és félévenként 30 pálcaütésre változtatta át.

4

2 7. Gargya Imre vádlott - a törvényszék ítélete szerint - szántóföldjének határa miatt P. Csapó János szomszédjával „egyidőtől versengésben állott". Rég forralt bosszúból a saját szántóföldjén békésen alvó P. Csapót egy fejszével kétszer úgy vágta főbe, hogy „ezen két gyilkos csapások súlya alatt lelkét legottan kiadta." Hogy pedig vádlott ilyen életoltó véres bosszút szomjúhozott - olvasható az ítéletben - azt az eszköz kiválasztása, a mód és erő, mellyel a gyilkosságot végrehajtotta, továbbá az a megborzadás nélküli hidegség, melyet iszonyú tette után nyilvánított, eléggé világosítják cselekményét. Ezért halálra ítélték. A Királyi Tábla az elsőbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, mert néhány tanú vallomása szerint a vádlottat elméjében megháborodottnak tartották. Ezért elrendelte a vádlott elmeállapotának több orvos által, több ízben történő megvizsgálását, a törvényszéket pedig utasította, hogy az orvosszakértői véleményre figyelemmel hozzon az ügyben új ítéletet. 24