Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Szekeres Gyula: Az átadás-átvétel szerepe a pásztorkutyák betanításának folyamatában
Nézzük meg mindhárom tényezőt, milyen szerepe van a folyamatban. A kutya alkati adottságai nagymértékben meghatározzák a későbbi használhatósági területét, azt, hogy melyik állatcsoportnál alkalmazható a hajtás során. 16 Ez végérvényesen csak a tanítás folyamán dől el. A kutyákat alkati tulajdonságaik alapján két csoportba sorolhatjuk, hevesebb és „finomabb" vérmérsékletű. Az a kutya, amelyik a betanítás során a juhnál „keményebbnek" bizonyult - a nyájra nézve rossz hatású - de ez a gulyánál kifejezetten előnyt jelentett. Viszont amelyik kutya a juhnál gyáva, csak csahol, azt már a marhánál nem is érdemes kipróbálni, mivel ott még inkább gyávábbá, bizonytalanabbá válik. Ellenben az a kutya, amelyik kegyetlenkedik a juhval, még a gulyánál kitűnően munkálkodhat. Kétségtelen, a betanító pásztor szerepe kerül előtérbe, mert ha ilyen esetben a kutyát bünteti, az bizonytalanná válik, de a marhához kerülve meggyőződik róla, hogy ott kedvére kegyetlenkedhet, sőt ezt a tevékenységet el is várják tőle. Itt azt teheti, amit a juhnál tiltottak tőle. A marhával a kutyának keményebben kell bánni, egyébként a marha „rákap", s nem fog félni tőle. így a tanítás folyamán nemcsak az határozza meg a kutya hajtási tehetségét, hogy milyen módon terel, sőt nem ez az elsődleges tényező, hanem maga a terelés közege, hogy a hajtás milyen közegben realizálódik. A példa kedvéért feltételezzünk egy-egy, a maga területén kitűnően képzett hajtókutyát. Az egyik a juhnál, a másik a gulyánál tehetséges, viszont ha a terelési közegüket felcseréljük, a két kutya kevésbé tud megfelelni feladatának. Ilyenkor a pásztor szerepe felértékelődik, s kétféleképpen reagálhat. Ha a kutya kegyetlenül viselkedik a juhnál, előfordult, hogy megkampózta, leütötte, viszont ha felismerte annak lehetőségét, hogy ez a kutya kiválóan beválhat a marhánál, nagyszerű terelő kutyát nevelhetett a gulyások számára. Fontos tényező a betanítás során, a pásztor és a nyáj közötti kapcsolat, a betanítónak tisztába kellett lennie azzal, hogy a kutya betanítása mindig töredelmes a nyájnak. A kettő kizárja egymást. A jó hajtókutya nevelés a nyáj rovására megy, illetve a falka túlzott kímélése nem teszi lehetővé a kutya teljes felkészítését. A tanulás során a kutya eleinte sortalanul, gorombán terel, nem kavarintja szépen a falkát. Ezért inkább megadták az árát és „kész" kutyát vettek. Egy jó terelő kutya ára, egy jó anyajuh árának felelt meg. A kutyával már kiskorától kezdve - mikor már kapadozik a hajtáson - nem kutyául, hanem emberi módon kell viselkedni. 1 7 Fel kell ismerni a pásztornak, hogy milyen fokon kell alkalmazkodni az állat alapvető tulajdonságaihoz. Az egyik kutyával kicsit keményebben kell bánni, míg a másikkal ezt nem teheti meg, ahogy mondják: „Hej, ez egy olyan ember, hogy avval többre lehet menni szíp szóval, mint durván" - ugyanígy van ez az állattal is. Míg szokatja a pásztor a kutyát - ez érvényes más állatra is - a legfontosabb szabály, hogy a birkatürelem a juhásznál legyen! Elsődlegesen azt kell elérni, hogy a kutya ragaszkodjon az emberhez, ne idegenkedjen tőle, mert: -„Könnyű Katit táncba vinni, ha neki is kedve van!" 228
