Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Szekeres Gyula: Az átadás-átvétel szerepe a pásztorkutyák betanításának folyamatában
A kutya alkati tulajdonságai és a pásztor közötti megfelelő viszony kialakítása után a legfontosabb, és az egész tanulás, tanítás folyamatát meghatározó tényező a pásztorkodáshoz értő „igazi" pásztor - mert a kutya csak hozzáértő ember körül tudott igazivá válni. Az ilyen pásztor állandóan körülötte van a nyájnak, szinte tereigetőbe kell lenni vele. így a tanulás folyamata is leegyszerűsödött, a pozitív mintát a kutya egyszerűen átvette, megszokta. Ha a későbbiekben egy bizonyos tevékenységet a pásztor másképpen csinált, s a kutya másítani látta gazdáját, ezt szintén átvette. Ha nem engedte a jószágot a veteménybe, a kutya is hasonlóan cselekedett. Elmondhatjuk, hogy a betanítás során a legfontosabb eszköz, mód és példa, maga a pásztor cselekedete. Ha a pásztor akkor sem feküdt le, ha a nyáj éppen el vót magának, a kutya se tette, inkább ültében pőcsikelt, ezt látta, ezt tette magáévá. Az öregebb kutya is betaníthatta a kölyökkutyát, ilyen esetben csak egy ideig tett jót, ha együtt jártak, mert ha sokáig együtt hajtottak, akkor a fiatalabb kutya annyira rátartott az öregebbre, hogy a későbbiekben el sem tudta képzelni az egyedül hajtást. A sokáig együtt hajtó kutyák a későbbiekben - ha különválasztották őket, főként ha fiatal - továbbra is „kettesben" tudott hajtani. A két kutyával való hajtást nem nézték jó szemmel a pásztorok, mivel úgy tartották: - egy falka, egy kutya. A páros hajtásnál a két kutya közül az egyik hergeli a másikat, s a végén nem hogy terelnének, hanem szétverik a nyájat. Még több gondot okoz, ha egykézre próbálnak dolgozni, ilyenkor egyet kifognak a falkából, s azt nem ritkán szét is tépik. A kutyák betanításához hozzátartozik a büntetés és jutalmazás attribútuma. A jutalmazást maga a kutya is elvárta, ha szépen terelt, egy-egy simogatás teljesen kielégítette: - „Gyer ide, hej, jó takaros kutya vagy!", ilyenkor a gazda meglapogatta. Ha elmaradt a jutalmazás, nyomta a fejét a pásztorhoz, s ha ilyenkor sem kapta meg a dicséretet, mint a sullogó kutya ment tovább. Messziről figyelve, mikor mondja gazdája: - „Na, gyere mán!" Ilyenkor örömében a pásztor fejéig ugrált. A jutalmazás mellett alkalmanként a büntetés sem maradhatott el. Megfenyegették, megkáromkodták: -„Te a kutya.... erre, meg arra...", ha „igazi" volt a kutya, értett belőle, a verés sohasem használt. A túl goromba gazdától a kutya megtagadta a munkát, sőt előre tudta, ha az feltöltött, s a kutyán akarta kitölteni bosszúságát, hát jó messzire elkerülte. Orzőkutyák Az őrzőkutyák segítsége nélkül a régi pásztorság munkája is elképzelhetetlen lett volna, 1 8 mint ahogy a MATYÁSSY-féle versezet gulyás számadója mondot229
