Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Deli Edit: A Hajdúsági Múzeum népibútor-gyűjteménye

Itt kell megemlítenünk, hogy Hajdúböszörményben is használták azokat a * y i nagyméretű, gaXtâm bonatárolásra szolgáló hombárokat, amelyek szerkezetükben teljesen ácsolt ládákra emlékeztetnek. Anyaguk rendszerint tölgy, s helybeli készítésükre is van adat. Múzeumunkban is van ilyen hombár, amely eredetileg egy lakóház tornácán állt. Ismerünk olyan példányokat is, amelyeket a lakóépületekbe beépítettek, a kamra szerves tartozékát képezték. A hombárok méreteire következtethetünk abból, hogy a XIX. század végén keletkezett végrendeletekben 12 köblösnyi, illetve 22 köblösnyi hombárokról külön rendelkeztek.

6 Az ácsolt ládák az a^ztalosbútor elterjedése után fokozatosan háttérbe szorultak vidékünkön, szerepüket a festett, ún. tulipános ládák vették át. Az ácsolt ládák még meglévő példányai a szobából a kamrába kerültek, ahol lisztet vagy más terményeket tartottak benne. Később a XIX. század közepétől innen is eltűntek, s ha mégis megmaradtak a portákon, akkor ólakban, pincében, padláson, lomkamrában várták a megsemmisítést - vagy az újra felfedezést. Különösen a XX. század 70-es éveitől a régi népi bútorok felújítva, restaurálva, a nosztalgia jegyében újra szerepet kaptak napjaink otthonaiban. Az értelmiségi családok otthonaiban szinte törvényszerűen fellelhető egy-egy ácsolt láda, festett téka, tulipános láda vagy más régi bútor. A Hajdúságra és így természetesen Hajdúböszörményre is jellemző, hogy a népi bútorok nagy részét az asztalosbútorok alkotják, kivéve a legegyszerűbb kisszékeket, vizeslócákat, tároló polcokat, a szőlőspajtákban használt egyszerű ágyakat, berendezési tárgyakat. Miután a magyar népi asztalosbútor egyik legjelentősebb, az egész Tiszántúlra legnagyobb hatású központja Debrecenben volt, ennek földrajzi közelsége miatt, Ácsolt láda, elején „szoptató nő" motívummal. Készítési ideje XVIII. század vége. HM 84. 13. 1. 209