Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
szólította: „Erzsók". Lökösné a bal kezével a párnát félrerántotta és a szék vas végével megint fejbe vágta Kaprosnét, akinek még ezután is volt annyi ereje, hogy ki akart menni a házból. Lökösné azonban megelőzte, a bezárt pitarajtóból a kulcsot kirántotta, a földre dobta és Kaprosnét visszabuktatta a szobába. A féloldalára esett és a földön elterült asszonyt egy kapával még fejbe verte. Amint észrevette, hogy Kaprosné többé már nem tud felkelni a földről, mécsest gyújtott. Annak világánál kereste, de nem találta meg a kulcsát a két ládának, amelyben a pénzt sejtette. így aztán egy szőrtarisznyába belerakott 5 db szappant, egy fehér kötőbe sót, egy koszorú fokhagymát, madzagot, sütőabroszt, két másfajta abroszt, kékcsíkos szakajtóruhát, kéztörlőt, egy fekete kendőt, amivel a megölt a férjét gyászolta, egy másik kendőt, végül két, pálinkával félig töltött butykost. Ezután a hullát pokróccal és ponyvával letakarta, majd hazament. Otthon az ingóságokat elrejtette. Majd visszament és a szomszédban lakó Kapros Istvánnak arról adott hírt, hogy a sógornőjét meggyilkolták. A hulla vizsgálata alapján az orvosszakértők pontosan rögzítették a csontig ható fejsérüléseket, azok méretét, majd a koponya felnyitásával megállapították az agyvelőn volt elváltozásokat. A látlelet szerint a nyakon, háton, mellen, a jobb és bal karon „számnélkül való vakütések" voltak. Medgyessy Pál kerületi orvos véleményét abban foglalta össze, hogy az agyvelőben a nagy és mély sebből származott vérfolyást megállítani, az agyvelő bal kamrájából a kiömlött vért eltávolítani és az ebből szükségképpen következő gutaütést megakadályozni lehetetlen lett volna, s a sérülések a halálos sérelmek (laesiones absolute lethales) rendjébe tartoznak. A törvényszék ítéletében megállapította, hogy a vádlott a rokonát, csekély javainak megszerzése végett „tulajdon házában borzasztó kegyetlenségek között meggyilkolta". A cselekményt előre elhatározott szándékkal követte el, ezt támasztja alá, hogy előre kigondolt „fortélyos hazudozásaival" mentségére is felkészült. Ezért arra ítélték, hogy „az élők közül hóhér pallosa vágja ki". A Királyi és a Hétszemélyes Tábla a törvényszék ítéletét helybenhagyta. Miután a király a kegyelmi kérelmet elutasította, a büntetést szeptember 20-án az ítéleti rendelkezésnek megfelelően, fővétellel végrehajtották. 3 4 5. Lovász Sára 40 éves „férj nélküli" hadházi nőnek 1811-1824 között három gyermeke született, ezek 4 napos, 5 hetes és 4 éves korukban meghaltak. Az 1828. március 4-én megkeresztelt, ugyancsak házasságon kívül született leánygyermekétől azonban meg akart szabadulni, hogy több gondja ne legyen vele. Ezért május 23-án, harmadik hónapos kislányának egy réz gombostűt szúrt a fejelágyába, majd egy idő után a tűt kihúzta. Másnap a gyermeket elvitte Böszörménybe, olt helyezte el a dajkának megfogadott özv. Varga Miklósnénál, majd hazament Hadházra. Két nap múlva meg akarta tudni, hogy gyermeke milyen állapotban van. Reggel elindult Böszörménybe. Útközben találkozott Vargánéval, aki meg éppen őhozzá igyekezett Hadházra, hogy hírt adjon a gyermek haláláról. Lovász Sára aztán a holttestet magához vette s azt mondta, hogy hazaviszi Hadházra, ott temetteti el. Miután néhány böszörményi lakos megtudta 19
