Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
Lovász Sára szándékát, utánamentek és visszatérítették, mert „Böszörményben a közsorsú lakosok közt az a babonás vélekedés uralkodott, hogy amely határon holttestet visznek keresztül, azt a jég múlhatatlanul elveri". Mivel özv. Varga Miklósné a különös esetről már jelentést tett a tanácsnak, a visszatérített Lovász Sárát azonnal vallatóra fogták. Eleinte tagadta, hogy része lenne a gyermek halálában, de aztán beismerő vallomást tett. A hullát a böszörményi chyrurgus vizsgálta meg. A „homlok lágyán" egy kis var eltávolítása után meglátszott a szúrás helye. A koponya felnyitása után az agyvelőn négy kanálnyi sárga vizet, az agyvelőereket vérrel tele állapotban, a nagy agyvelő kamráján pedig egy krajcárnyi sárga kerekséget talált, „nyilván az oda hatolt szúrás miatt". A törvényszék a vádlottat előre kigondolt szántszándékos gyilkosság miatt halálra ítélte. A Királyi és Hétszemélyes Tábla az ítéletet helybenhagyta, a király azonban a büntetést kegyelemből 6 évi tömlöcre és félévenként 30 korbácsütésre változtatta. 3 5 6. A 45 éves szoboszlói nemes Sári Bálint állandóan részegeskedett, feleségét ütlegelte, kegyetlenül megkínozta. A 42 éves asszony emiatt azzal a gondolattal foglalkozott, hogy vagy magát vagy a férjét megöli. Végül férje elvesztése mellett döntött s szándékába beavatta 20 éves Rebeka lányát, annak 19 éves udvarlóját, ifj. Kozma Istvánt, és 14 éves Miklós fiát. Sári Rebeka azt gondolta, hogy az apja kegyetlenkedései miatt az édesanyját előbb-utóbb elveszti s ezt nagyobb rossznak tekintette, mintha apa nélkül marad. Az öccse is hasonlóképpen gondolkozott. A cselekmény elkövetésére Sáriné ifj. Kozma Istvánt vette rá azzal az ígérettel, hogy lányával együtt a gazdaságát is nekiadja. A végzetes tett elkövetésére 1833. december 27-én este került sor. Sári Bálint ekkor is ittasan ment haza. Ruhástól lefeküdt az ágyra s feleségének azt mondta, olvassa fel neki Csokonainak a „Rédeiné felett elmondott versét". Az asszony el is kezdte az olvasást, de férje rövidesen félbeszakította: „ne olvasd nekem", felkelt és pénzt követelt, mert vissza akart menni a kocsmába. Mivel pénzt nem kapott, visszafeküdt az ágyra és elaludt. Ekkor Sáriné egy fejszét adott ifj. Kozma István kezébe, aki annak fokával több ízben fejbe sújtotta az ágyon alvó embert. Az ütések következtében a koponya és az agyvelő összeroncsolódott s Sári Bálint nyomban meghalt. A hullát a földre fektették, Sári Rebeka megtaposta az apja derekát, majd a holttestet kivitték az udvarra és a szalmakazal alá rejtették. Sári Miklós is jelen volt az apja megölésénél, de abban tevőlegesen nem vett részt. Sáriné másnap hajnalban arra kérte a szomszédját, hogy „elkóborolt" férjét keresse meg. így akarta elterelni a figyelmet a bűncselekményről, de ez nem sikerült, mert reggel 7 órakor a hullát a szalmakazal alatt megtalálták. A törvényszék ítéletében megállapította, hogy Sáriné szándéka nem hirtelen és heves indulatból támadt, hanem férje megölését előre kitervelte, ebbe édes20
