Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHÄOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Lévai Béla: Régészeti és településtörténeti adatok Józsáról
fontosabb régészeti forrásai a temetők. .. Jelenleg a következő X— XL századi... temetőket ismerjük: 1. Alsójózsa, Gyökös L. telke (X—XI. sz.) .. .' ,2 6 Mesterházynak csak a temető helyéről és szegényes mellékleteiről volt tudomása, időközben azonban a kerámialeletek alapján sikerült lokalizálni a régi telephelyet is. Egyértelműen kora Árpád-korinak minősíthető kerámia-töredékek kerültek elő a temetőtől északra, az Alsójózsai utca mindkét oldalán: a Krajcáros kapu melletti homokbányában, Csomangó József, Kállai. József és Gyökös Ferenc Nagyszentgyörgy utcai kertjében, a kertektől északra (a kertészetben), valamint a Monostorerdő utca eleje és a Hatház utca közötti szőlőskertekben. E telepről egyetlen középkori forrásunk sincs, gyanítható, hogy csak egy-két emberöltőn át létezett. A temetőnek idegen (nem magyar) előzménye nem volt. Ugyanezt nem állíthatjuk ilyen egyértelműen a kiskerti temetőről és telepről. Az 1931. évi ásatás során — melynek leleteit értékelve Mesterházy X. századinak tartja a temetőt és a települést — Sőregi mindössze 9 sírt tárt fel, és azokat is csupán a mai Józsakert utca egyetlen telkén (régi száma 686). 2 7 A szegényes leletekből pontos következtetést nem sikerült levonnia a temető korát és jellegét illetően. Az elmúlt másfél-két évtized nagyszabású építkezései során kiderült, hogy itt, a Józsa-ér két ága közötti földhát déli lejtőjén nagy temetővel kell számolnunk. Csak a régi sírokra — szabálytalanul — épített, megrepedt falú lakóházak száma meghaladja a fél tucatot. A temető nagysága kizárja annak feltételezését, hogy a telep lakói az ér túlsó partján, az Unoka-parton temetkeztek volna. 2 8 Ugyanazon a dombháton („két víz között") volt a telep is, a temető is: a telep (a szórványleletek alapján) a földhát középső és északi részén, a temető pedig a „vízre hajló" déli lejtőn. Az 1950-es években soros temetkezés sírjaira bukkantak a Kiskert utca elején (5. sz.) és az iskolai gyakorlókert előtti útszakaszon, ill. a kertekben is. A temetők kora ismeretlen. Egy bizonyos: mindkettő 1769 előtti, hiszen az akkor kiosztott szőlőskertek tulajdonosai aligha temetkeztek a keskeny dűlőút alá. 1769 előtt pedig legalább két évszázadon át lakatlan volt a vidék. Az 1981. évi klastrom-parti feltárás eredményeit szinte minden részletre kiterjedő, Szentgyörgy XIII—XIV. századi története szempontjából alapvető jelentőségű tanulmányban dolgozta fel M. Nepper Ibolya és Módy GyörgyMint a feltárás egyik állandóan jelenlevő résztvevője, néhány észrevétellel szeretném kiegészíteni az általuk leírtakat. A feltárás második napján (szept. 15.) a 2. számú (déli) kutatóárok középső részén kiásott erőteljes férfi csontváz és a lábai mellé helyezett lókoponya és két lábszár, valamint a mellettük levő kengyeldarab megítélésem szerint jelképes lovastemetkezés, és lényegesen korábbi a többi sírnál. Erre utal a csontváz elhelyezkedése is: legalább 25—30 fokkal eltért a templomhoz igazodó sírok irányától. Szeptember 22-én az ENy-i támpillértől kb. 2 méterre keletre DDNy—ÉÉK-i fekvésű csontvázat ástunk ki, mely26 Mesterházy Károly: Hajdú-Bihar megye területének kora Árpád-kori településtörténeti vázlata. In: Hajdú-bihari kéziratos térképek. 2. (Debrecen, 1982.) 82., 84. 27 Lásd a 8. sz. jegyzetet. 28 Vö. a 3. sz. jegyzettel. 29 M. Nepper Ibolya—Módy György: Szentgyörgy (Kismacs) Árpád-kori templomának feltárása. — A falu a XIII—XIV. században. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1983—1984. (Debrecen, 1985.) 91—131. 48
