Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHÄOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Lévai Béla: Régészeti és településtörténeti adatok Józsáról
nek — a feje kivételével — az egész teste a templomhajó északi fala alatt volt. Ez ismét arra utal, hogy a Klastrom-part környéke már a Szent György-templom felépítése előtt is lakott lehetett, a domb tetejére pedig temetkeztek. Hasonlóan DDNy—ÉÉK-i fekvésű volt az a férfi csontváz is, mely mellől 1983. március 12-én a középkori övgarnitúra előkerült. A csontváz fejét és mellkasát már a korábbi ásatás során elvágták, csak a medence bal oldala és a lábszárcsontok voltak a földben. Ez a sír sem a templom körüli temetőhöz tartozhatott. Egyelőre megmagyarázhatatlan számomra az a jelenség, melyet 1983. március 14-én, az alapfalak rekonstruálásakor tapasztaltam: a szentély K-i felében 22 darab, több rétegben és meglehetősen összezsúfolt helyzetben eltemetett csontvázat számoltam össze. A vázak egy része a szentély keleti fala alatt hevert, ami azt sejteti, hogy a temetőnek kelet felé folytatása van. A sírok csak hozzávetőlegesen voltak keletelve, mellékletet nem találtunk, koporsóknak nyomuk sem volt. Valamennyi csontváz habarcsmentes, tiszta fekete földben feküdt, másfél-két méternyire a felszín alatt. Szokatlan volt számomra a temető rendje is: az északi oldalon csak gyermekcsontvázak hevertek, tőlük délre pedig csak felnőtteké. Az egész „csontvázhalmaztól" nyugatra, szabályosan keletelve, jó megtartású férfi csontváz feküdt (a szabálytalanul keletelt templomban természetesen „keresztben"!). Látható volt, hogy koporsóban és csizmásan temették el, a sírnak melléklete „már" nem volt: a mellkast és a koponyát korábban szétdúlták, akárcsak az összes többi sírt is, melyek valaha a szentélyben vagy a templom építése előtt a szentély helyén feküdtek. Több négyzetméternyi területen csak tégla- és habarcstörmelékkel kevert csontokat találtunk. A templom előtt vezető út kezdetektől fogva fontos szerepet játszott a keleti országrész kereskedelmi és gazdasági életében, közlekedésben, jelentős mennyiségű terményt, nyersanyagot, árucikket szállíthattak rajta. Már a honfoglalás előtt ezen az útvonalon került Debrecen vidékére az a két gepida lemezpénz (bracteate), amely 500 táján készült egy délsvédországi pénzverő műhelyben. 3 0 Egy évezreddel később, a XV. század második felében ugyanezen az úton hozták Szentgyörgyre külföldi vagy külföldet járó magyar kereskedők azokat az ezüst svéd pénzeket, melyek az 1981. évi feltáráskor kerültek a Déri Múzeumba. A XIIL században épült vidi templom alapozásának termésköveit is bizonyosan ezen az úton szállították Bodrogkeresztúrról az építkezés helyszínére, 3 1 de hasonló módon kerülhetett Szentgyörgyre az a riolit tufa kőtömb is, amelyből a templom szenteltvíztartóját kifaragták. 3 2 Az országútról az 1300-as évek elejéről már írott források is szólnak, Debrecenben feltehetően már akkor 30 Bóna István: A középkor hajnala. A langobardok és a gepidák a Kárpát-medencében. (Budapest, 1974.) 64. • 31 Módy György: Árpád-kori falusi templomépítészet Hajdú-Biharban. Az Arany János Múzeum Közleményei. VI. (Nagykőrös, 1989.) 48. 32 M. Nepper—Módy: I. m. 102—103. 49
