Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHÄOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Lévai Béla: Régészeti és településtörténeti adatok Józsáról

2. A Tócó és a nagyrészt már kiszáradt Józsa-ér nyugati völgye egy több száz méter széles, mintegy másfél km hosszú földhátat fog közre, melynek két kiemelkedő pontja van: a Csonkatorony utca déli felében és a MÁV-műhelytelepen elterülő lapos halom, ill. a Hegy utca környéke: az Unoka-part. Mindkettő ősidők óta lakott hely. 3. A Józsa-ér két ága közötti földhát déli részén (a Kiskert és Józsakert utca környékén) szintén több ősi telephely található. A terület északi végén a Szentgyörgyi-homokhatom áll. 4. Az alsójózsai Vénkert, Tuskóskert és Csúcs évszázadokkal ezelőtt még erdő borította vidék volt. Észak-déli irányú homokhátak és nedves talajú szélbarázdák tagolják kisebb részekre. A homokdombok közül kiemelkedik az erdei Nagy-part (143 m), a Szőlő-hegy és a Dinnyés-halom, a völgyek közül pedig a Medvés-alj. A régészeti feltárások és terepbejárások során eddig megismert legrégibb telepek a Tócó keleti, erdős partján alakultak ki. Ezek az őskori telephelyek a vízpartig lenyúló tölgyerdők tisztásain, dombjain keletkeztek, s az erdő fokozatos visszahúzódása, pusztulása már az ember természetátalakító munkájának a következménye. Letelepedésre különösen alkalmasnak bizonyult az Unoka-part (a Hegy és Völgy utca környéke), amelyet szinte minden oldalról több száz méter széles mocsaras völgy védett, és csak északkeleti irányból, az erdő felől lehetett megközelíteni. A Tócó völgyéből 4—5 méternyire kiemelkedő, szigetszerű földhát kisebb-nagyobb megszakításokkal az újkőkortól kezdve napjainkig tartóan lakott terület. Az 1974. évi leletmentő ásatás során a Hegy utca elején a régészek újkőkori telep maradványait tárták fel. A 16. számú sír mellett 60 cm mélységben egy nagy, szilmegi típusú hólyagos, dudoros edény töredéke került elő, de neolit cserepek voltak a 23. sz. sír melletti árokban is, egy épülő ház alapozásgödréből pedig neolitikus tűzhely maradványait ásták ki.

3 Néhány hónappal később a Hegy utca Tócó felőli oldalán, vízvezetékárok ásása közben további három neolitkori lakóház padlózatát vágta át a gép. A házak közepén, az egykori tűzhely helyén vörösre égett föld, fölötte vastag hamuréteg, benne elszenesedett állati csontok darabjai és sok újkőkori edénytöredék volt. A régészek a szántásból késő bronzkori (gávai kultúra) és császárkori (szarmata) edénytöredékeket szedtek össze. A 23. sz. sírban talált kis edény pedig valószínűleg késő avar- vagy magyar honfoglalás-kori. 1982-ben a közeli Kiskert utcában (a 38. sz. ház udvarán) gazdag leletanyag került felszínre : agancsbalta, csontkorcsolya, korongolatlan fekete színű csésze, egy őstulok homlokcsontja és egy bölény csaknem méteres hosszúságú, már megkövesedett szarvcsapjai és egy nagy tárolóedény darabjai. Kordos László paleozoológus szerint „a leletegyüttes alapján egyértelműen meg lehet állapítani, hogy egy neolitikus telep eszközeivel van dolgunk".

4 A leletek a Józsa-ér keleti partján kerültek elő, ott, 3 M. Nepper Ibolya—Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége, 1972—1976. (Leletkataszter.) A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977. (Debrecen, 1978) 188—190. 4 Kordos László szóbeli közlése. 42