Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHÄOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Lévai Béla: Régészeti és településtörténeti adatok Józsáról

ahol a meder már erősen lejt. A fényesre koptatott csontkorcsolyát „egy szamárnak vagy kisebb termetű lónak a sípcsontjából alakították ki", megléte mindenesetre azt bizonyítja, hogy az egykori telep közelében nagyobb álló- vagy folyóvíz volt. A péceli (badeni) kultúra néven ismert késő rézkori népesség telepeire csak szórványos kerámialeletek alapján következtethetünk, józsai temetőjüket nem ismerjük. A Szentgyörgyi- és Rákóczi-erdő határán elterülő nagy, katlanszerű mélyedésben, a Rákóczi-aljban valószínűleg rézkori telep házainak maradványait jelzi az a három, vörösre égett talajú kisebb földhalom, melyekből péceli típusú kerámia-töredékek kerültek a Déri Múzeumba.

5 A Rózsás csárdával szemben (a század elején még Alsójózsához tartozó Rózsástelepen) 1927-ben egy rézkori tejesköcsögöt találtak kútásás közben.

6 Rézkori edények alkotó elemeinek tekinthetők azok az átfúrt kúp alakú kerámia-töredékek, bütykök is, melyek a Klastromparton és a Tócó túlsó partján,

1 a Kiskertben kerültek felszínre 1976 tavaszán. Az utóbbi helyen sok bronzkori edénytöredék és csillámpala is előkerült. Az alsó józsai Kiskertben talált csillámpala eredetéről szóló első szakértői véleményt a Zelizy Dániel szerkesztésében megjelent Debreczen szabad királyi város egyetemes leírása című monográfiában találjuk: „Hogy a Tóczó hajdankorban csakugyan egy nagyszerű folyam volt, azt tanúsítja azon körülmény is, miszerint ezen mostan már sekély völgy partjain a Józsa nevű községhez tartozó szőllőültetvények vannak s ezekben a csillámpala nevű kőzet éles ormójú darabjai találtattak, melyek ide az ó alluviumi korszakban csak jég hátán juthattak és vándorolhattak s így némileg vándorkövek gyanánt tekinthetők."

7 Török József mára már elavult magyarázatával kapcsolatban legalább három észrevételt szükséges tennünk: 1. A Tócó a zeleméri Mélyvölgyet övező löszhátak vízfölöslegét gyűjti össze és vezeti el a Kösélybe. Bizonyítható, hogy az utolsó jégkorszak óta mindig náddal, sással, fűzfákkal benőtt ingoványos, sekély völgy volt, nem lehetett „nagyszerű folyam". A Tócó forrásvidékétől északra néhány száz méteren át még kissé emelkedik a térfelszín, de attól észak felé, egészen a Tisza és a Bodrog összefolyásáig lejt, következésképpen a jégkorszakban a jég nem görgethette felfelé a „vándorköveket". 2. A szakemberek véleménye szerint az. utolsó eljegesedés déli határa a Kárpátoktól északra, Krakkó környékén húzódott, a csillámpala darabjai tehát semmiképpen sem a „jég hátán juthattak és vándorolhattak" a Tócó völgyébe. 3. Ha mégis elfogadjuk, hogy a jég sodorta vidékünkre ezt a kőzetet, felvetődik két további kérdés. Miért csak csillámpalát görgetett magával a jég, miért 'nem sodort ide többféle, kevésbé mállékony kőzetet is? És csak a józsai Kiskert területére vándoroltak volna ezek a kövek? Máshol nem szóródtak szét? A kőzet darabjait mindenütt a földfelszín közelében találták meg: a több méter vastag lösztakaró legfelső rétegeiben, gyakran a humuszban 5 Sz. Máthé Márta: Debrecen vidékének története az őskorban. In: Debrecen története. 1. 42. 6 Patay Pál: Tanulmányok Debrecen vidékének rézkoráról. A Déri Múzeum 19957. évi Evkönyve (Debrecen, 1958) 17. 7 Török József: Földtani ismertetés. In: Debrecen szabad királyi város egyetemes leírása. (Szerk.: Zelizy Dániel, Debrecen, 1882.) 99. 43