Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
zek prédája lett s a tettesekre kiszabott kemény és hosszabb tartamú rabság elrettentő hatást nem gyakorolt, vádlottat 1806 áprilisában halálra ítélte. Az ítéletet mind a Királyi, mind a Hétszemélyes Tábla helybenhagyta s az elítéltet a király sem találta kegyelemre érdemesnek. Az elszaporodott gyújtogatások meggátlása végett elrendelte az ítéletnek Nánáson történő akkénti végrehajtását, hogy az elítéltnek előbb a fejét vegyék, majd a testét égessék el. 2 5 15. Pelei Mihály 49 éves, nőtlen, böszörményi lakost „nevezetes zsivány"- ként tartotta számon a kerületi törvényszék. 1809-ben hozott ítéletében tényként állapította meg, hogy 1808. végén a debreceni Nagyerdőről négy lovat ellopott. Kevéssel ezután Pallagról, három, majd különböző helyekről harminc lovat kötött el, Nagy János nevű társával. Ezenkívül a sámsoni határról egyedül lopott három lovat és egy csikót, Gútrol pedig négy lovat. Ezt „a tolvajságban megvénült gonosztevőt" a kerületi törvényszék és más jurisdikciók is sok ízben keményen megbüntették, de nem javult meg, sőt a fiatal G. Nagy Jánost is magához hasonló tolvajjá formálta — állapította meg a törvényszék. Ezért „mint javíthatatlan és a közönséges társaságra nézve mind istentelen cselekedeteivel, mind gonosz példájával felette veszedelmes gonosztevőt, a maga megvallott sok és nagy vétkeinek méltó megbüntetésére, másoknak pedig példájára, hóhér keze által lejendő kivégeztetésre, akasztófára" ítélték. A kerületi törvényszéknek ez az egyetlen olyan ítélete, amelyben eleve véleményt nyilvánítottak a kegyelmi elhatározás kérdésében is: „Hogy Felséges Urunk Ö es. kir. Felsége e törvényszéknek ezen ítéletét a kegyelem útján is helyben hagyni és az ezen Kerületben a példa nem léte miatt neki bátorodott tolvajok rettentésére ezen érdemlett büntetést nevezett gonosztevőn végrehajtani s azon a szerént példát tétetni kegyelmesen méltóztasson: ez eránt Ö cs. kir. Felsége mély alázatossággal megkerestetni rendeltetik." A Királyi és Hétszemélyes Tábla osztotta a kerületi törvényszék álláspontját és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, de nem így a király. A halálbüntetést „a perben fennforgó enyhítő körülményekre tekintettel" — ezek közelebbről nincsenek megjelölve — kegyelemből tízévi vasban, közmunkában, hetenként két napon kenyéren és vízen böjttel töltendő rabságra és félévenként 40 pálcaütésre változtatta. 2 n 16. Mészáros József 42 éves, nagyiványi lakos terhére azt állapította meg a törvényszék, hogy 1811. október 5-től 16-ig részben egyedül, részben társaival tizennyolc lovat lopott. A kezén talált további huszonkét ló közül csak három vételét tudta igazolni, a többi tizenkilencet tehát lopta. Ezenkívül még huszonkét olyan ló fordult meg a kezén, amelyek lopás vagy sikkasztás útján kerültek hozzá. Lopott lovat is vásárolt, ífj. Oláh István csikósbojtárt pedig tolvajságra ösztönözte és tanította, „erkölcsét megvesztegette". Mindezekre, valamint a Kerületben elszaporodott tolvaj gonosztevők elrettentésére Mészárost 1812-ben akasztófára ítélték. 25 B. ügyek. 1806. Fase. FFF. No 5. A kegyelmi kérelem elutasítását 1. ker. közgy. ír. 1807. Fasc. 4. N° 23. 26 B. ügyek. 1809. Fasc. KKK. No 14. A kegyelmi elhatározást 1. ker. közgy. ir. 112. csomóban 1810. Fasc. 5. N° 403. 77
