Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
kellemetes életet fog élni". Ám 1766. március 27-én újra letartóztatták. A tisztiügyész két ökör ellopásával vádolta s a törvényszék a következő tényállást állapította meg: Bihari Kovács a nagyváradi húshagyó keddi vásár után, 1766. február 16-án, a Püspöki alatt lévő Szer veszti nevű csárdába ment és ott arról panaszkodott, hogy két tulokökre elveszett, „holott nékie semmi kára nem volt." Panaszát meghallotta Varga György borsi ember és „Kovács Istvánon mintegy szánakodván" elmondta neki, hogy a Zemlényi pusztán a csőszök házánál két talált ökör van megkötve. Kovács ezért egy máriáson megfogadta Szappanos Sámuelt, hogy vezesse el őt oda. Ki is mentek a pusztára, ott Eszenyi Mihály gulyás azt mondta, hogy ő jelen volt a váradi vásárban, amikor a most itt megkötött két ökröt Tárnok Mihály geszti lakos eladta, „de az, aki megvette, nem Kovács István volt, hanem egy kisded alacsony, szőke ember". De erre Kovács „álnok, csalárd és mesterséges hazugságával" azt állította, hogy a vételárat ugyan nem ő adta oda az eladónak, de aki odaadta, az neki kereskedő társa, nyolc ökröt vett, de kettő elkóborolt, és ő ezek keresésére indult. Kovács ezzel a „hazugságával eláltatván" a gulyást, az a két ökröt „kezébe bocsátotta"Ebből a tényállásból a törvényszék azt a jogi következtetést vonta le, hogy Kovács a két ökröt tulajdonosának „hire és akarata nélkül gonoszul ellopta", amint ezt három tanú igazolta, akik a törvényszék színe előtt Kovács fejére esküdtek. Ezért vádlottat „maga érdemlett büntetésének elvitelére, másoknak rettentő példájokra" akasztófára ítélte. Az ítéletet végrehajtották, legalábbis ez tűnik ki egy hét évvel később — 1773-ban — indított bűnügy irataiból. Nevezetesen Czobor András többek között azt vallotta, hogy jelen volt, amikor „talán 1766-ban" Sás Kovácsot felakasztották. Egyébként megjegyzendő, hogy ebben az időben a kerületi törvényszék a vagyon elleni bűncselekmények jogi minősítésénél még nem tett különbséget lopás, csalás, sikkasztás és orgazdaság között. Az utóbbi három cselekményt is lopásnak, a lopást viszont gyakran rablásnak minősítette. Ez történt Sás Kovács ügyében is, holott a tényállás szerint ő nem lopás, hanem a gulyás fondorlatos tévedésbe ejtésével, tehát csalás következtében jutott a két ökörhöz. 1 4 4. Konyás András cigány az 1766-ban kelt ítélet szerint Luczon született, s amint az ottani bírák hivatalosan igazolták, alighogy felserdült, tolvajjá lett. Szülőhelyén elkövetett lopásért megpálcázták. Luczról eltávozván, egy asszonnyal hitetlenül élt, akit paráznaságáért és lopásaiért Miskolcon fővételre ítéltek. Konyás András aztán az ország különböző vidékein megfordult. Győrben sok pénzt, a szikszói vásárban gróf Andrássy zsebéből egy selyem erszényt 100 arannyal ellopott. A debreceni vízkereszti vásárban egy kereskedőtől 105 forintot, egy szalonnával kereskedő tót ember mentéje zsebéből 40 forintot, és egy másik kereskedőtől 20 forintot lopott. Tállyán egy zsidó zsebéből 10 forintot, Göncön egy szegény szűrös embertől 5 forintot, tizenkét évvel ezelőtt pedig Nánáson egy lovat lopott. „De ezeken felül is még sokat lophatott — olvasható az ítéletben — mert mindig korhelykedett, mégis sok pénze volt. A tolvajságot, vásárról vásárra járván, gyermekkorától mint szokott mesterséget 14 B. ügyek. 1765. Fase. N. No 13., 1766. Fasc. O. No 7. és 1773. Fase. X. No 21. 71
