Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850

gyakorolta, másokat is tolvajságra tanított. Mivel jobbulására nincs re­mény, akasztófára ítéltetik." 1 5 A Levéltárban csak az ítélet található, a vádlott további sorsa ismeretlen, 5. Juhász György szoboszlói lakos ügyében az 1766-ban kelt ítélet megállapította, hogy vádlott magát kóborlásra, korhelységre, részegeske­désre adta s mások véres verejtékkel keresett javait eltulajdonította. A tényállás részletesen tartalmazza, hogy a név szerint felsorolt huszon­két szoboszlói sértett istállójából, kertjéből, lakásából milyen ingóságo­kat lopott el. Vannak ezek között lószerszámok, gazdasági eszközök, ru­haneműek, juhbőrök, még egy hegedű is. A törvényszék megállapítása szerint a lopott holmik értéke még középérték szerint is elérte a 100 fo­rintot, ám vádlott ezeket 20 forintért „prédálta el". Debrecenben lapos vasat is lopott s végül Böszörményben tartóztatták le. A tömlöcöt azon­ban feltörte, egy csákányt és az őr új dolmányát magához véve — meg­szökött. De csakhamar kézre került. Mivel korábban lopásért, istenkáromlásért, részegeskedésért már büntetve volt, a most megállapított tényállásból a törvényszék azt a kö­vetkeztetést vonta le, hogy vádlott egész életét tolvajságban akarja eltöl­teni. Súlyosítóként vette továbbá figyelembe, hogy tolvajságait éjsza­kánként, többnyire istállók erőszakos feltörésével és olyan eszközökkel vitte véghez, amelyekkel gyilkosságot is elkövethetett volna. „Miután jobbulásához nincs remény, ezért, hogy megrögzött tolvajságait ne gya­korolhassa,, akasztófára ítéltetik".™ Ebben az ügyben is csak az ítélet ma­radt meg, a kegyelmi eljárás eredménye nem állapítható meg. 6. Tóth Zsuzsánna 30 éves, keresztúri születésű asszony ellen a tisz­tiügyész 1768 augusztusában többrendbeli lopás miatt emelt vádat. Az iratokból és a törvényszék ítéletéből egy félresiklott élet képe rajzoló­dik ki. Tóth Zsuzsánna Margitán ismerkedett meg egy diószegi koldus fiá­val, Veres Jánossal, aki ott fazekasságot tanult. Rövidesen házasságot kö­töttek, a férj azonban egy idő után a vármegyei nótárius főzőasszonyával­„egy váradi menyecskével, egy kurvával" megszökött. Felesége hiába ke­restette, nem akadt nyomára. A magára maradt Tóth Zsuzsánna is ott­hagyta Margitát. Hugyajra ment. Ott egy gazdánál, majd az orosz papnál volt szolgáló. Mindkét munkaadója ládájából kétszer is kilopott 10 vagy 11 forintot. Ezért jobbnak látta, ha továbbáll. A hugyaji csapiárost meg­kérte, készítsen neki egy igazolást arról, hogy ő özvegy asszony és férj­hez mehet. Ezzel az írással aztán születése helyére, Keresztúrra távozott. Itt egy Horváth István nevű gömöri legénnyel házasságra is lépett, s hét hónapig élt vele. Ez alatt az idő alatt gyolcsokat, bagaria bőrt, vásznat, egy asszonytól 10 forintot, a zsidó kocsmárostól 9 forintot és általában mindent lopott, amihez csak hozzáfért. A házassági hűséget sem igen tartotta meg, két szeretője is volt, majd egy legénnyel együtt ellopta a tiszttartó lovát és Tordára szöktek. Itt „egy szép öreg (z)soltárt" is lopott Tóth Zsuzsánna, de azt már nem tudta megmondani, hogy kitől. Tordán eladta a mentéjét. Az érte kapott pénzt a legény ellopta tőle és továbbállt Kállóba. Az asszony utánament, de mindkettőjüket elfogták. A legényt 15 Uo. 1766. Fasc. O. 25. 16 Uo. 1766. Fasc. O. N° 25. 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom