Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi főkapitány választási rendjének alakulása

magában a nemesi vármegyék főispáni és alispáni tisztségének jellemzőit. E tény egyszersmind jól mutatja a Hajdúkerületnek, mint sajátos jogállású szabad kerületnek a korlátait a nemesi vármegyéhez képest, hiszen első számú tisztségviselője így mintegy kettős szorításban tevékenykedhetett. Nem véletlen, hogy a 18. század végén és a 19. század elején, amikor a főkapitány-választás rendjében az államhatalom — amint látni fogjuk — komoly változtatásokat akart elérni, a hajdúvárosok politikai vezető rétege arra törekedett, hogy a főkapitányi tisztség archaikus jellegéből adódó kettősséget megszüntesse és a Hajdúkerület élére két személyt állítson, amelyeknek egyike választott, másika pedig kinevezett lett volna. A hajdúvárosoknak természetesen már közvetlenül a letelepedés után megvolt a felsőbb állami kapcsolatuk, nevezetesen a bécsi udvar a végvári rendszer részeinek tekintve őlket, a kassai ifőkapitányság alá rendelte azokat.

3 De a kassai főikapitány, illetve az erdélyi fennhatóság ideje alatt a kallói kapitány a városokkal egyenként tartotta a kapcsolatot, nem pedig a bajdúvárosolk egészével.

4 A főkapitány megválasztásával tehát minősíégileg más helyzet alakult ki! A török kiűzése, illetve a Rákóczi-szaJbadságharc után a bécsi udvar megszüntette a kassai főkapitányságot, s ezzel a hajdúvárosok felsőbb állami kapcsolata is kérdésessé vált. A városok maguk az udvari haditanács fennhatósága alatt szerettek volna maradni, amely teljesen érthető is, de az udvar 1733-ban a kassai kamara alá rendelte őket.

5 Ez elvben a kincstártól való földesúri függést is jelenthetett volna, mint aíhogy erre valóban komoly próbálkozások i& történtek, de ez végül a hajdúvárosok nagy anyagi áldozatokkal is alátámasztott szívós ellenállásán meghiúsult. A kassai kamara felügyelete alatt maradtak ugyan, de nem földesúri jogon. Az 1790/91-es országgyűlés alatt pedig elérték régi célkitűzésüket, kivették őket a kamarai fennhatóság alól és a Helytartótanács alá rendelték őket.

6 Mindez kedvezően hatott a hajdúvárosok belső autonómiájára és az államhatalommal szemben fennáló viszonyukra egyaránt, s nagyban elősegítette azt a régi törekvésünket, hogy valamilyen módon integrálódjanak a magyar rendi társadalomba. Mindezek a közjogi változások kihatottak a főkapitány választásának rendjére is. Mindenekelőtt vegyük vizsgálat alá az egyes főkapitányok megválasztásának a mikéntjét. Az első hajdúkerület! főikapitányt, a nánási származású Désány Istvánt 1698. nov. 22-én választották meg, s ennek a megerősítését 1699. február 10-én kérték az udvari haditanácstól, amely azt 1699. dec. 17-én hagyta jóvá. A megerősítő okirat szerint Désány Istvánt a hét hajdúvá3 Vö. Rácz István: A hajdúk a XVII. században. "(Debrecen, 1969.) 4 A kassai főkapitányság és az egyes hajdúvárosok közötti kapcsolat jellegére az 1660-as években lásd Nyakas: Miklós: A szabolcsi hajdúvárosok helyzete Várad eleste után a kassai főkapitányhoz írt levelek tükrében. 1668. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. VI. (Szerk.: Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1987.) 23—56. 5 Sillye Gábor: A Hajdúkerület története. In: Hajdúmegye leírása. (Szerk.: Varga Géza, Debrecen, 1882.) 62. 6 Vö. Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány. 1760—1838. (Hajdúböszörmény, 1987.) 54