Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHÄOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Balla Lajos: Dacia romanizácdójárói
mélynevek és origo-adatok azt is tanúsítják, hogy ez az idegen eredetű népesség nagyobb.részében más tartományokból került ide, s hogy közöttük igen kevés volt az italikus, ill. az olyan család, amely a jól, ill. erősebben romanizált nyugati tartományok italikus gyökerű lakosságából származott 4 5. Mindez Dacia római társadalmának megítélésében, úgy véljük, különös jelentőséggel bír, s rávilágít a tartományi társadalom sajátos — más nyugati provinciákban jóval kevésbé jellemző — gyökértelenségére 4 6. Fentebb több alkalommal is szó esett már (így mindjárt az ún. dákoromán kontinuitás elméletének emlegetése kapcsán) az őslakosság kérdéséről. Az előbbiek nyomán egyértelműen megfogalmazható: nem az őslakosság fennmaradása, hanem helyzete kellene hogy képezze elsősorban a vizsgálatok tárgyát. Más kérdés, hogy a kutatás jelenlegi helyzetében ez milyen mértékben lehetséges. Tény ui., hogy az idevágó legújabb vizsgálatok sem jutottak túl általában az őslakosság római kori továbbélésének bizonyításánál, ill. — főként régészeti források alapján történő — dokumentálásánál". Amíg az őslakosságra utaló régészeti leletek, ill. leletegyüttesek száma az utóbbi évtizedek kutatásai során jelentékenyen növekedett, addig a feliratos emlékek tanúságtétele nem változott: továbbra is hiányoznak a civitates peregrinae létezését bizonyító, valamint az őslakosságra utaló natio-, ill. origo-adatok'* 8. Nem kevésbé fontos továbbá, hogy I. I. Russu újabb vizsgálatai szerint a kb. 3000 azonosítható daciai személynévből mindössze kb. 60 thrák jellegű név takarhat őslakosokat, bár e nevek többsége is kimutathatóan vagy joggal feltételezhetően thrák nyelvterületről a foglalás után betelepült személyekkel hozható kapcsolatba 4 9. Dacia társadalmának epigráfiai alapon kirajzolódó képe talán az idegen, betelepült polgár és katona elem túlnyomó szerepével különbözik leginkább más nyugati tartományok társadalmaitól 5 0. Ez az idegen eredetű népesség alkotta kimutathatóan a legtöbb római xmintára szervezett közösség (gondolunk itt elsősorban a városokra) vezető rétegét, s nem egy településen — a feliratállító réteg keretei között — az alsó rétegeket is (a legszembetűnőbb ez az Ampelum-i bányakörzetben) 5 1. Amint azt másutt kimutattuk, a tartomány társadalmában munkáló feszültségek, amelyek egy esetben szabályos bellum jellegét öltötték, szintén elsősorban a vagyonilag és társadalmilag erősen polarizálódott idegen lakosság körében figyelhetők meg r> i. — Ami most már a Daciában megmaradt őslakosságot illeti: helyzetükről közvetlen epigráfiai adatok hiányában legfeljebb feltevésszerű képet alkothatunk. Hiányuk a feliratállító rétegek soraiban arra utal, hogy általában a tartományi társadalom alsó rétegei45 Vö. L. Ballá, Acta Classica Debrecen. 13. (1977) 51 sqq. 46 Vö. L. Balla, Oikumene I. 1976, 185 sqq. 47 Ld. D. Protase, op. cit ibid. 48 A probémára már A. Alföldi rámutatott, Századok 70 (1936) 149 sqq. Id., CAH XI. 1936, 553. 49 Ld". I. I. Russu, op. cit. 360 50 Vö. ezzel szemben pl. o. Pannónia vagy Dalmatia társadalmát (ld. A. Móc.sy, op. cit G. Alföldy, op. cit.: 35. jegyzet) 51 Vö. D. Tudor, Oraçe... 183—204. 52 L. Balla, op. cit. (46. jegyzet) ibid. 38
