Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHÄOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Balla Lajos: Dacia romanizácdójárói
hez tartoztak, régészeti emlékeik alapján pedig leginkább a városi és katonai territórium-ok periférikus körzeteiben kereshetjük őket 5 3. Az eddig feltárt dák jellegű római kori régészeti emlékanyag egészen kis létszámú, faluszerű településekre enged következtetni 5 4. Előbbi fejtegetéseink kapcsán a következő jelenségeket kívánjuk ismét kiemelni: Dacia alacsony színvonalú urbanizáltságát, valamint az őslakosság háttérbe szorítottságát, ill. az idegen eredetű népesség meghatározó szerepét a tartományi társadalomban. Ha elfogadjuk, hogy a romanizáció rendkívül sokrétű, erősen problematikus fogalma elsősorban a tartományi társadalom oldaláról közelíthető meg, úgy — véleményünk szerint — joggal felvethető: beszélhetünk-e egyáltalán Dacia vonatkozásában romanizációról? Mindehhez természetesen figyelembe kell venni Dacia különleges katonai helyzetét és háborús fenyegetettségét, valamint a korai katonai feladás — a 270/275-re datálható kiürítés — tényét 5 5. Más dunai tartományokhoz viszonyítva (gondolunk itt pl. o. Pannoniára vagy Moesia Superiorra) a válasz egyértelműen: nem 5t i. Másfelől azonban nyilvánvaló, hogy a romanizációt kiváltó folyamatok a foglalást követően Daciában is megindultak, s bizonyos eredményt a Severus-kor idejére el is értek 5 7. Dacia esetében mégis a romanizáció alakulásának egyfajta, sajátos szintézise nem jöhet szóba. A megkezdődött történeti fejlődés nem összegződhetett, Dacia romanizmusa torzóban maradt: legfeljebb semiromanizációról beszélhetünk 53 Vö. D. Protase, op. cit. 999 sqq. 54 Ld. pl. o. D. Protase, Un cimitír dacic ... (1. jegyzet) 55 Vö. L. Balla, op. cit. (46. jegyzet) ibid. 56 Vö. A. Mócsy, op. cit. (16. jegyzet) és E. Tóth, Ant. Tan. (Studia Antiqua) 23 (1976) 118 sqq. 57 Vö. L. Balla, op. cit. (18. és 46. jegyzet) ibid. 58 Ld. még az itt felmerülő kérdésekhez a dunai tartományok történetével kapcsolatban. A Mócsy fejtegetéseit: Godiánjak XIII. (Sarajevo, 1976) 321 sqq. — Az Acta Classica Univ. Debrecen (1978) kötetében (pp. 51—56.) francia nyelven megjelent tanulmány szövegén és jegyzetein nem változtattunk, idézzük vizsont az időközben megjelent fontosabb dolgozatok adatait, s utalunk hivatkozásaikra: Mócsy A., in: Magyarország története I. (Budapest, 1984) 211—243.; II. (Budapest, 1984) 1582—1584. — Tóth E., in: Erdély története I. Budapest, 1986. 46—106. és 552—565 — (Ld. még L. Balla, Acta Classica Debrecen. 23 (1987) 67—70. Id., in : Tanulmányok Erdély történetéről. (Szerk.: Rácz I. Debrecen, 1988.) 33—36. — Legutóbb: Vékony G., Dákok, rómaiak, románok. (Budapest, 1989) 39
