Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHÄOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Balla Lajos: Dacia romanizácdójárói
kontinuitás lehetőségének hangsúlyozása, úgy véljük, leginkább azért érdemel figyelmet, mivel erőteljes vonásokkal ráirányítja a kutatás érdeklődését egy mindössze 165 évig tartó romanizáció kérdésére, valamint arra, hogy a kontinuitást megelőző, azt feltételező folyamatok és körülmények mellett, lehetett-e szerepe a „történelmi" „véletlennek" is. Ha a daciai kontinuitást hangoztató felfogás megáll, akkor forrásainknak egy „erős" romanizációt kell tükrözniök, ellenkező esetben kizárólag valamiféle „történelmi véletlen" következménye lehetett a többek által leírt népi-nyelvi folytonosság Dacia térségében. Felvetődik most a kérdés, mit is értsünk „romanizáció" alatt, s hogy áll a romanizáció alakulásának vizsgálata Dacia esetében? — Hogy a „romanizáció" újabb keletű (a klasszikus okorban nem ismert és nem használt) fogalmát a modern kutatás mostanig inkább csak leírta, körfüljárta, de módszeresen és részletesen nem tisztázta, arra legutóbb — egy dunai tartomány: Moesia Superior „belső" történetének vizsgálata kapcsán — Mócsy A. 6 mutatott rá erős hangsúllyal 7. De ugyanő fogalmazta meg: egy római provincia romanizációjának sokrétű folyamata elsősorban a helyi társadalom fejlődésének, e fejlődés eredményeinek vizsgálatában ragadható meg. 8 Elfogadva e felfogást, miszerint „A római birodalom európai és észak-afrikai provinciáinak társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyaiban a római uralom következtében végbement spontán és intézményesen irányított változásokat" 9 nevezhetjük romanizációnak, ki kell emelnünk — Mócsy nyomán —, hogy a romanizáció elsősorban egy sokrétű társadalmi átalakulás folyamatának tekinthető. E folyamat eredményei pedig — a lehetőségek megszabta keretek között — mindenekelőtt abban mérhető, hogy a kérdéses tartomány társadalmi viszonyainak fejlettsége mennyire közelítette meg a „klasszikus modell": Itália, valamint egyes nyugati tartományok fejlődésének színvonalát 1 0. Az előbbiekből következik egyfelől: bizonyos szintű romanizációval minden római provinciában — elsősorban az európai és észak-afrikai térségben — számolnunk kell, másrészt azonban nyilvánvaló, hogy a romanizáció területenként más-más eredményekkel valósult meg. Nyilvánvaló tehát, hogy legalább is elméletileg, a romanizáció több, különféle típusával számolhatunk, a „látszatromanizációtól" (Mócsy A. u) az „erősen" romanizált tartományokig (főként — de nem csak azok — sorolhatók ide, ahol a kontinuitás egyértelműen bizonyítható) 1 2. Ami a daciai romanizációt illeti: előbbi fejtegetéseinkkel már utaltunk arra, hogy a romanizáció fogalmának tartalmi tisztázására a Daciakutatás sem fordított túl sok gondot. Vagy — a romanizáció egyes jelenségeinek leírásával — 1 megállapították egy fejlett romanizáció tényét 1 3, 6 Vő. A. Mócsy, Gesselschaft und Romanisation in der Römischen Provinz Moesia Superior (Budapest, 1970) Id., Pannona and Upper Moesia (London, 1974) 7 A. Mócsy, Gesellschaft... 7. 8 A. Mócsy, op cit. ibid. 9 A. Mócsy, Moesia Superior romanizáció ja. (Budapest, 1967) 3. (Doktori értekezés tézisei.) 10 Vö. G. Alföldy Südost-Forschungen 31. (1972) 8 sqq. A Mócsy, Godiánjak XIIII. ibid. Id., Gesellschaft... 251 sqq. 11 A. Mócsy, Gesellschaft... ibid. 12 Vö. A. Mócsy, Godisnjak XIII. ibid. Id., Gesellschaft ... ibid. 13 Ld. H. Daicovicu, in: Relations... 35 sqq. 34
