Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHÄOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Balla Lajos: Dacia romanizácdójárói

vagy ellentmondtak egy „erős" romanizáció kialakulásának.

1

4 Eltekintve a fogalmi tisztázatlanságtól, úgy véljük, a kutatók általában abban tévedtek, hogy a romanizáció sokrétű folyamatát a daciai őslakosság továbbélésének és latin nyelvűvé válásának kérdéseire szűkítették le. így azután a romanizáció problémája leggyakrabban az ún. dákoromán kontinuitás bizonygatásával, ill. elutasításával kapcsolatban merült fel. A megoldás felé vezető utat — eltekintve attól, hogy az őslakosság helyzetének kérdése csak egy a fontos problémák közül —, meglehetősen eltorlaszolta az a tény, hogy Daciában az őslakosság problémája a forrásanyag sajátosságai miatt jelenleg is csak kevéssé tisztázható (ld. lentebb). Melyek tehát azok a jelenségek, ill. folyamatok, amelyek a rendelkezésünkre álló forrásanyag alapján leginkább megragadhatók, s amelyek vizsgálata közelebb vihet a daciai romanizáció eredményei, elért színvonala tisztázásához? Minthogy a romanizáció legfontosabb, egyszersmind az írásos források segítségével legjobban tanulmányozható problémájának a tartományi társadalom fejlődését tarthatjuk, elsősorban a következő kérdések merülnek fel: urbanizáció és városi élet, a lakosság ethnikai összetétele és a társadalom rétegei (s így természetesen különös súllyal az őslakosság kérdése

1

5). Természetesen a romanizáció vizsgálata a problematika rendkívüli összetettsége miatt még számos más kérdést is felvet, főként a hadtörténet, valamint a gazdasági élet és a kulturális viszonyok (így pl. o. a vallási élet) köréből, ezek azonban, ha még oly fontosak is, másodlagos jelentőségűnek tarthatók

1

6. A következőkben Dacia romanizációjának „társadalmi arculatával" kapcsolatban kívánunk néhány megjegyzést tenni

1

7. I. Dacia urbanizációjának

1

8 alakulását a következő összeállítás szemlélteti: Traianus

1

9: 1 (colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica — Sarmizegetusa). Hadrianus

2

0: 2 (municipia: Napoca és Drobeta). Marcus Aurelius

2

i: 1 (municipium Apulum — polgárváros). II. szd.: 1 (municipium Romula)

2

2. Septimius Severus

2

3: 3 (municipia: Apulum, katonaváros; Potaissa, Porolissum). III. szd.: 4 (Ampelum, municipium Tibiscum, municipium Dierna, colonia Mazva)

2

4. 14 Vö. A. Mócsy, Gesellschaft ... 254. 15 Mindezekről összefoglalóan Id. M. Macrea—D. Tudor, in: Istoria Romîniei I. (Bucureçti, 1960) 345 sqq. M. Macrea, Viata ín Dacia romaná. (Bucureçti, 1969) D. Tudor

, Oraçe, tîrguri çi sate in romanä. (Bucureçti, 1968) 16 Ld. ezekről M. Macrea, op. cit. 17 Az alább vizsgált kérdésekre másutt még részletesen visszatérünk. 18 Vö. L. Ballá DMÉ 1969—70. (Debrecen, 1972) 98 sqq. Id., Acta Classica Debrecen. 6 (1970) 66 sqq. 19 Vö. N. Gostar, Anuarul Institutului de Istorie §i Arheologie „A. D. Xenapol" (Lasi) 6 (1969) 127 sqq. 20 Vö L. Balla, Acta Classica Debrecen. 10—11. (1974—1975) 139 sqq. 21 Vö. L. Balla, A Bihari Múzeum Évkönyve I. (Berettyóújfalu, 1976) 35 sqq. 22 Vö. Fr. Vittinghoff, AMN 6 (1969) 139 sqq. 23 Ld. L. Balla, op. cit. ibid. (18. jegyzet) 24 Vö. Fr. Vittinghoff, op. cit. ibd. 35