Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHÄOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Balla Lajos: Dacia romanizácdójárói

Balla Lajos Dacia romanizációjáról In memóriám Mócsy András A Dacia-kutatásban az elmúlt évtizedek során gyakran szó esett a kontinuitás problémájáról, nevezetesen arról, hogy a római tartomány lakosságának romanizált, latin nyelvű rétegei jelentős mértékben helyben maradtak és továbbéltek Dacia területén és térségében az aurelianusi kiürítést követő évszázadok során

1. Mi több, hosszú idő óta s nem egyszer felmerült* az állítás, miszerint a mai román nép ethnikailag és nyelvileg elsősorban Dacia romanizált népessége leszármazottjának tekinthető

2. Èz a felfogás (az ún. dákoromán kontinuitás elmélete) már régóta kiváltotta egyes kutatók ellenzését, s a kontinuitást valló véleményekkel a román nép délről történt bevándorlásának lehetőségét állította szembe.

3. A neolatin nyelvet beszélő román nép ethnogenezisének tanulmányozása nem lehet feladatunk, felvetődik viszont Dacia romanizációjának kérdése, ill. az a sokrétű problematika, amely a rövid életű aldunai tartomány „rómaivá válása" kapcsán adódik. Nyilvánvaló ui., hogy a romanizáció és a kontinuitás bizonyos értelemben feltételezik egymást. A római birodalom azon nyugati területein, ahol a kontinuitás — az ethnikai-nyelvi továbbélés a római uralom megszűnésétől a középkorig — egyértelműen bizonyított, a kutatás egyfajta „erős" romanizációt mutathatott ki, annak külső (politikai, katonai) és belső (társadalmi, gazdasági, földrajzi) feltételeivel együtt

4. Természetesen az előbbiekből nem következik, hogy minden, viszonylag „jól" romanizált területén a Birodalomnak kontinuitással kellene számolnunk, ill. valamiféle továbbélést mutathatnánk.

5 A daciai 1 Ld. pl. o. D. Protase, Probléma continuitatii ín Dacia ín lumina arheologiei çi numismaticii (Bucureçti, 1966) L. Bàfzu, Continuitatea populatiei autohtone ín Transilvania in secolele IV—V. (Bucureçti 1973) D. Protase, Un cimitir dacic din epoca romaná la Soporu de cîmpie (Bucureçti, 1976) C. Daicovicu—E. Condura~ chi, Rumänien. (München—Genf—Paris 1972. 209 sqq. 2 A régebbi irodalomból ld. éhhez pl. o.: J. Jung, Roemer und Romanen in den Donaulaendern (Innsbruck, 1887). Legutóbb egy rangos tanulmánykötet kívánta ezt a feltételezést újólag megalapozni: Relations between, the autochtonous population and the migratory populations on the territory of Romania. Editors: M. Constantinescu, St. Pascu, P. Diaconu (Bucureçti, 1975. Vö. G. Alföldy, Historische Zeitschrift 224, 1977, 413 sqq. Bartha A., Magyar Tudomány 22,2 (1977) 145 sqq.) 3 Vö. pl. o. Erdély és népei. (Szerkesztette: Mályusz Elemér, Budapest, 1941) Bartha A., op. cit. ibid. Nem talál románságot a Kárpát-medencében a IX—XI. századokban Györffy Gy. alapvető monográfiája sem: István király és műve (Budapest, 1977) (kül. 27.) 4 Vö. A. Mócsy, Godisnjak XIII. (Sarajevo, 1976) 321. 5 Ld. pl. o. T. R. S. Broughton, The Romanization of Africa Proconsularis, (NewYork, 1968) 3Î