Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház építésének megszervezése
sára, s neki kellett gondoskodni az égetéshez szükséges eszközökről, mindenekelőtt a tűzifáról, amelyet a böszörményi városi erdőben nyilván könnyen beszerezhetett. 1 2 Rendkívül figyelemre méltó, hogy már ekkor úgy határoztak, hogy az építkezéshez szükséges vasakat a debreceni vásárban megjelenő kereskedőktől kell beszerezni. 1 3 A vasárukat — mint látni fogjuk — ez után is mindig külső helyekről, külső kereskedőktől vásárolták. A tégla vetését végül Fehér István böszörményi mester vállalta, aki maga mellé Szálkai Mihály ugyancsak böszörményi téglavető mestert vette. 1 4 1801 őszén mindenesetre panaszt tettek, hogy a kerület nem teljesítette a vállalt kötelezettségeket, nevezetesen nem adott* elegendő fát a tégla égetéséhez. 1 5 A városok az építkezés lebonyolításához az előző időszakból ismert elvi megoldást választották, nevezetesen vállalták azt, hogy teherviselő képességük arányában ingyen fuvart és egyéb kisegítő munkákat teljesítenek. Fenntartották viszont maguknak azt a jogot, hogy ennek arányában a kerületi székház tulajdonjogában is részesedjenek. Segédmunkát végeztek az építkezésen a kerületi börtönben őrzött rabok is. A közmunkák kivetésének aránya a városok állami adójának az alapja, a portaszám volt. Az építkezéshez szükséges téglákat egyébként a következőkben is következetesen Böszörményben vetették, amely természetes is. Magának a mesternek a személye sem változott, noha akadtak súrlódások közte és a kerületi vezetés között, elsősorban a feltételek biztosítását illetően (tüzelőanyag pl.). Az 1810-ben kötött szerződésből például tudjuk, hogy ezer darab tégla vetését tizenkét rénes forintért vállalta úgy, hogy a hajdúkerületi rabok a kemencébe való ki- és berakásnál segédkeznek, illetve úgy — nyilván az előző tapasztalatok alapján is —, hogy a tüzelő biztosítására a munkabér egyharmadát előre megkapja. A mester viszont vállalta azt, hogy a kerületi építtető inspektornak jogában áll a selejtnek minősülő téglákat át nem venni. Az ekkor kötött szerződés 100 000 darab téglára szólt. 1 6 A napóleoni háborúk okozta építési konjunktúra, illetve a gyorsuló infláció eredményezhette azt, hogy még ugyanebben az évben — tehát 1810-ben — egy kiegészítő szerződés kötésekor ugyanez a mester — tehát Fehér István — a tégla ezer darabját már nem volt hajlandó tizenhat rénes forintnál olcsóbban vetni. A jelek szerint ezt a kerületi közgyű12 Uo. IV. A. 502. a. 15. 1801. 22—233. p. 17. „Böszörményi Lakos és azon városnak Emeritus hadnagya és mostan Senatora Nemes Somosi Andrásnak ajjánltatott, hogy a Téglavető Mesterekkel alkudjon meg.. 13 Uo. 4. pont. E célra Somosi Andrásnak kétszáz forint előleget adtak, s mellé rendelték segítségnek Csiszár András levéltárost. 14 Uo. IV. A. 502. a. 15. 1801. 84. p. 22. Jelentették, hogy a téglák számát megvetették ugyan, de„ az égetéshez megkívántató Matériák kezekbe nem adatván, Munkájokat el nem végezhették". 15 Uo. 16 Uo. IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814. Az 1810. évi számadásoknál. A szerződés kötésnek ideje 1810. ápr. 13. 120
