Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház építésének megszervezése
sét ekkor is úgy tervezték, mint az 1760-as években, azaz a terheket a városok portaszámuk arányában, tehát teherviselő képességük szerint viselték volna. Ezúttal természetben, téglában kellett volna viselni a terheket: így például Böszörmény 260 831 téglával tartozott volna, a többi város anyagi lehetőségeinek arányában kevesebbet. Vámospércs így csak 44 825-el. Ugyanígy vetették volna ki a meszet, Böszörményre például 470 köblöt, Nánásra 304-et, Szoboszlóra 297-et, Dorogra 207-et, Hatházra 210-et, Vámospércsre pedig 77-et. Ugyanez mondható el a homokszállító szekerekről és más közmunkákról. 7 Már az 1780-as évek közgyűlési határozatainak tervezgetéséből kiderül, hogy a meszet Bihar vármegyéből, nevezetesen a Sebes-Körös völgyéből, Hájó községből szándékoztak beszerezni szintén olyan közmunka révén, amelyet a városokra a dika — tehát a teherviselő képesség alapján szándékoztak kivetni. 8 Amikor az 1790-es években a konkrét építési munkák megkezdődtek, Csohány György személyében építési inspektort jelöltek ki, aki a helyben elvégezhető munkálatok folytatására — nevezetesen a téglavetésre — helybeli mestereket kért fel. 9 Ugyancsak ő tárgyalt a Bihar vármegyei betfiai lakosokkal égetett mész ügyében. A régi — tehát a földszintes — kerületi házba beszerzendő kályhák végett pedig küldöttséget jelöltek ki, amelynek feladatává tették, ha Debrecenben alkalmatos kályhát nem találna, akkor Nagyváradon nézzenek szét. A kályhát beszerzendő két személyt Böszörmény és Nánás városa jelölte ki. Ugyancsak a munkálatok átmeneti leállításával -állott összefüggésben a régi — tehát az 1762-ben építeni kezdett ,,ős" kerületház tetejének a zsindelyezése is. Erre Dvortsek András „sindelyező" vállalkozott. 1 0 A zsindely beszerzési helyét sajnos nem ismerjük, de későbbi analógiák alapján szinte bizonyosra vehető, hogy az vagy a bihari hegyekből vagy pedig Máramarosból történhetett. Mint előző tanulmányomban már írtam, a Helytartótanács hosszas huzavona után végül 1801-ben engedélyezte a kerületház bővítését, s kifejezetten előírta, hogy „Böszörmény városába, a'hol az építtetés fog tétettni: az oda való Mester Emberekkel a Téglák mind együtt vettessenek, meg és égettesenek ki.. A közgyűlési határozat szerint a téglavető mesterekkel Böszörmény város volt hadnagya, Somosi Mihály jelöltetett ki a tárgyalások folytatá7 Uo. IV. A. 502. a. 1781. 255. p. 55. A királyi biztos rendelkezésére hivatkozva határozzák, hogy „repartito omnium Materialium and arectionem praettacti aedificii necessariorum ordine sequenti...". S ezután következnek a tételes felsorolások, illetve kivetések. 8 Uo. IV. A. 502. a. 5. 284—285. Zaro János hájói lakossal kötött szerződésre hivatkoznak. Egy pozsonyi mérő mész árát régi szokás szerint (more recepto) 36 Krajcárban' számították. 9 Uo. UV. A. 502. a. 12. 1793. 29. és IV. A. 502. b. F. 5. No. 13. 1793. Csohány György tulajdonképpen a kerület házipénztárnoka (domestica perceptor) volt, s megbízattása így ideiglenes Vö. : Uo. F. 2. No. 62. 1794. „az újonnan építendő házhoz már bizonyos számú téglák vetettek...". 10 Lásd Csohány György kerületi számvevő jelentését az építkezés elhalasztása miatti dolgokról. Uo. IV. a. 502. a. 13. 1795. 68. 11 Dvortsek András debreceni Ácsmester volt. Uo. IV. A. 502. A. 13. 1796. 361. 116. és 30. Kapcsolódó irata IV.A. 502. b. F. 3. No. 19. 1796. 119
