Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház építésének megszervezése

elő, hogy a városnak saját épületeivel is elég gondja van, s ez az anyagi erőforrásokat leköti.

2 Előpanaszolták azt is, hogy a kerületi gyűlések gyakori itt tartása a városra szokatlanul nagy terheket ró! Mindez ma már érthetetlenül cseng, de ismerve a feudális kor patriarchális közigazgatási viszonyait, teljesen érthető. Nem Böszörmény városán múlott tehát, hogy a mai város díszének számító épületet itt emelték. A legfontosabb dolgok intézését azonban mindvégig a hajdúvárosok legfelső vezetése tartotta kézben. így például itt döntöttek abban, hogy kire bízzák az építkezést. Személyükről itt részletesebben nem áll szándékomban szólni, hiszen ezt megtettem előző tanulmányomban, csupán jelzem, hogy mind Jenovai János, mind Rachbauer József, mind pedig az egri Jarabin András olyan építészvállalkozók voltak, akik a tervek elkészítése, illetve módosítása mellett az épület kivitelezésére is vállalkoztak, tehát mai szóhasználattal élve művezetői funkciót is elláttak. S természetesen ők fogadták fel a pallérokat is. A Jenovai János által épített, s 1762-ben megkezdett „ős" Kerületház építésének körülményeiről sajnos részletes adatok nem állnak rendelkezésünkre. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy az építkezéshez szükséges fuvarokat és anyagi terheket az egyes városok teherviselő képességük (portaszámuk) alapján vetették ki.

3 Ügy rendelkeztek 1765-ben, hogy az építkezés előmozdítására az egyes városok hetente felváltva küldenek egy szekeret mindenféle szerszámmal ellátva, kapákkal, ásókkal, lapátokkal felszerelve Böszörménybe, amelynek koordinálását Salánki Ferencre bízták.

4 Ugyancsak a hajdúvárosok adtak az építkezéshez két segédmunkást a mészkeveréshez, téglahordáshoz a kőműves mellé.

5 Feltehető, hogy bizonyos részmunkák vállalásában már ekkor is részt vállalhattak hajdúvárosi mesteremberek. E kerületi ház berendezésének leltára — 1793-ból — arról tanúskodik, hogy berendezése rendkívül egyszerű volt, s állandó funkciója tulajdonképpen egy börtönnek felelt meg.

6 Egyébként annak is szánták! Tíz puska és tíz kard mellett kézre való bilincs volt kilenc darab, lábra való vas negyvennégy, lakat pedig tizenkettő. A többi felszerelési tárgy tulajdonképpen olyan eszköz, amelyre az épület mindennapi használatánál szükség lehetett (cseber, üllő, kalapács, vasfazék stb.). Ez a kerületi ház azonban már az 1780-as évekre szűknek bizonyult". Az ekkor készült tervezetek azt bizonyítják, hogy az építkezés kivitelezé2 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban HBML) IV. A. 502. b. F. 5. No. 78. 1791. Ekkor a tervezés stádiumában felmerült az a gondolat, hogy az építkezéshez való hozzájárulás és anyagi költségekben való részvétel fejében Böszörmény városa kapja meg a régi kerületi házat. Böszörmény ezt azzal utasította el, hogy olyan nagy épületre nincs szüksége, s különben is már hozzá kezdett saját városházának az építéséhez. Elutasította azt is, hogy a „Magazinummal" (katonai raktár, ill. szálláshely) cseréljen. „Sőtt a Közönséges Gyűléseknek Böszörményben való gyakori lételek miatt ezen Communitásnak sok ízben tapasztalt és tsak nem elszenvedhetetlen kára lévén", az egész tervet ellenzi. 3 Uo. IV. A. 502. a. H.-ker. jkv. 3. 290. 2. 4 Uo. 3. és 4. pont.„oppida Hajdonicalia duos manuarios laboratores penes murarios ... opera manualia vulgo Mészkeverés, Téglahordás ..." 5 Uo. Négylovas szekereket írtak elő. „Unus currus quadrijugus omnibus apparamentis vulgo szekérkas, kapák, ásók. Lapátok instructos qualibet Hebdomada alterrative ex oppidis in oppidum Böszörmény ...". 6 Uo. IV. A. 502. b. F. 2. No. 61. 1793. 118