Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
ruhaneműeket, Debrecenben 9 db kikészített marhabőrt és egy kis hordópálinkát lopott. Egy alkalommal a Verébsári kocsmában megtöltött pisztolyából a golyókat kilövöldözte s újra megtöltött fegyverének csattogtatásával az ott jelenlévő embereket „rémületbe hozta". A kerületi törvényszék 1817. szeptember 22-én kelt ítéletével Juhász Istvánt 4 évi, T. Szabó Mihályt és P. Tóth Demetert 3-3 évi szüntelen vasban és közmunkában töltendő rabsággal, továbbá Juhászt félévenként 50, két társát pedig negyedévenként 25-25 pálcaütéssel büntette, — és. kötelezte őket a még meg nem térült 636 Rft 47 krajcár és 197 váltó ft egyetemleges megtérítésére. A vádlottak védője a büntetés enyhítése végett fellebezéssel élt, a Királyi Tábla azonban az első bíróság ítéletét helybenhagyta. 11 9 1820-ban 22 vádlott állott a törvényszék előtt, közülük 8 ellen lopás, a többiek ellen pedig orgazdaság miatt emelt vádat a tisztiügyész. A megállapított tényállás szerint id. Czina Mihály különböző helyről összesen huszonöt lovat lopott, ezenkívül tizenkét lopott ló is megfordult a kezén. I. Tóth Bálint szintén különböző tulajdonostól kötött el huszonkét lovat. A többiek, éspedig K. Tóth Bálint nyolc lovat és két csikót, Oláh Simon hat, Bihari Menyhért és ifj. Czina Mihály három-három, Sóvágó György két, Fekete Bálint és Mészáros József három-három lovat lopott. A törvényszék id. Czina Mihályt 6 évi, I. Tóth Bálintot 3 évi, Oláh Simon Gábort 2 évi, Bihari Menyhértet és ifj. Czina Mihályt fél-félévi. Fekete Bálintot 1 évi rabságra és negyed, illetve félévenként esedékes 25, illetve 50 pálcaütésre ítélte. Sóvágó György invalidus katona volt, őt megbüntetése végett a katonai parancsnokságnak adták át. Mészáros Józsefet a három ló eltulajdonítása miatt 3 évi rabságra és a Hajdúkerületből kitiltásra ítélték, mert őt lopásért 1812-ben jogerősen halálra ítélték,; s ezt kegyelemből 6 évre változtatták, 12 0 mégis újabb lopást követett el. A pálcázást vele szemben azért mellőzték, mert az orvosi "vélemény szerint erre testileg alkalmatlan volt, de ezt figyelembe vették a rabság mértékének megállapításánál. A védő id. Czina, I. Tóth és Mészáros büntetésének enyhítése végett fellebbezést jelentett be, azonban a Királyi Tábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. 12 1 A hajdúkerületi törvényszék egyébként sem ezelőtt, sem ezt követően tolvajra 6 évi rabságot nem szabott ki. Ugyancsak 1820-ban, három tolvaj és két orgazda ellen indított ügyben a törvényszék megállapította, hogy nemes Oláh János dorogi lakos egymaga nyolc, majd Urgyán Györggyel együtt három ízben hat lovat lopott, Szabó Mihály pedig hét ló eltulajdonításában volt „részes". Kosztolányi Ferenc és Kállai István a tolvajoktól két, illetve egy lopott lovat vett át. Ezért nemes Oláh Jánost 4 évi, Urgyánt és Szabót egyformán másfél évi, a két orgazdát pedig félévi rabságra és a négy nem nemes vádlottat részletekben végrehajtandó 150-150, illetve 80-80 pálcaütésre ítélték. Nemes Oláh János enyhítés végett fellebezéssel élt, de a Királyi Tábla az első bíróság ítéletét helyben hagyta. 12 2 119 Uo. 1817. Fasc. SSS. N° 48. Juhász István azonos azzal, akit 1820-ban a törvényszék lapás miatt nem jogerős halálra ítélt. L. 2. 19. sorsz. alatt a 79. oldalon. 120 L. 2. 16. sorsz. alatt a 77. oldalon. 121 B. ügyek. 1820. Fasc. XXX. N<> 29. 122 Uo. 1820. Fasc. XXX. No 47. 103
