Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
el s június 18-án ismét a kerületi törvényszék előtt állott. „Mivel nem javult meg és ezt a vidéket tolvajkodásai helyéül választotta", gyalogkatonának adásra ítélték azzal, hogy ha valami testi hibája miatt a szolgálatra alkalmatlan lenne, egyszerre 80 pálcaütést kell elszenvednie s utána Szántóra visszakísérendő. Az ottani bírák igazolását elkobozták és azzal küldték meg Abaúj vármegyének, hogy annak kiállítása előtt kísértették vissza Barnát, mint kóborló tolvajt, „mégis a szántói bírák ezt eszekbe nem vévén, jó viseletéről bizonyságlevelet adtak neki... A bírák vigyázatlanságokért intessenek meg, hogy a jövőben az ilyen dolgokban szemesebbek legyenek". m Katonai szolgálatra alkalmatlanság esetére 1 hónapi rabság és ez alatt két ízben 60-60 pálcaütés végrehajtását rendelték el Asztalos Istvánnal szemben, mert Vámospércsen egy padlásról éjnek idején másfél oldal szalonnát, két és fél oldal hájat lopott. 11 7 A 19 éves Kun Istvánt és a 17 éves Juhász Bálintot, akik „sokféle hazudozásuk után" ismerték el hat ló elkötését, „kártékony természetük megjobbitása és más jámbor lakosok nyugodalma tekintetéből" ítélték gyalogkatonának adásra s ha erre alkalmatlanok lennének, 1, illetve félévi fogságra és negyedévenként 25-25 pálcaütésre. 11 8 1817 és 1846 között több olyan lopás fordult elő a hajdúvárosokban, amelyek nyugtalanságot keltettek a lakosság körében. 1817. január 9-én este Böszörményben Juhász István, T. Szabó Mihály és P. Tóth Demeter zeleméri csapláros, „istentelen gonosztevők" arról tanácskoztak, hogy „pénzük kirablása" végett milyen módon verjék fel Sz. Varga Mihály és Kereskényi János házát. A végrehajtás útjánakmódjának gondos kitervelése után még akkor éjszaka mindhárman elmentek Sz. Varga házához. A kutyák ugatása miatt azonban kénytelenek voltak visszafordulni. T. Szabó lakásában magukhoz vettek egy csoroszlyát, egy darab gyertyát és görcsös botokkal felszerelve a Kereskényi házához indultak. Itt a ház végénél lévő ablak vaspálcaját egyesült erővel kiszakították, az ablakot betörték és bemásztak a szobába. Gyertyát gyújtottak, de mivel úgy gondolták, célszerű lesz, ha egyikük kint őrködik, P. Tóth az ablakon kimászott „és a házon kívül strázsát állott". Bent pedig Juhász a záros asztalt a csoroszlyával felszakította, a réz- és papírpénzeket kiszedte, majd az ott talált kulcsokkal a ládákat nyitotta fel. Az egyikben néhány zacskó arany- és ezüstpénzt talált. Ezután T. Szabó az ablakon kimászott, Juhász pedig a zsákmányt kiadogatta neki. Miután „a tolvajlást igy szerencsésen elvégezték", a megszerzett 1633 Rft 46 krajcár arany- és ezüstpénzt, 13 Rft rézpénzt és a 184 Rft összegű váltócédulákat T. Szabó lakására vitték és egymás között elosztották. A három vádlott ezenkívül más „hasonló házfelveréssel egybekötött tolvajságot" is elkövetett. Az egyik éjszaka P. Tóth szánkóján bementek Debrecenbe. Farkas István felvert házából szalonnát és két darab hájat, a Fejér István házából pedig gubát, köpeny eget és három pár csizmát loptak. Ezeknek a holmiknak a nagyobb része P. Tóthnak jutott. A nyomozáskor kiderült, hogy 1816 tavaszán Juhász egyedül is elkövetett egy sor tolvajlást. Az Abai pusztáról, az Újvárosi határból és a Sárrétről összesen hét lovat, egy mikepércsi ember szekeréről különféle 116 B. ügyek. 1810. Fasc. LLL. N® 14. 117 Uo. 1811. Fasc. MMM. No 33. 118 Uo. 1828. Fasc. 4. D. No 46. 102
