Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
4 és 2 címletű máriások, 10 garasosok és más jó, régi ezüst pénzek öszszesen 300 Rft értékben, tíz'db 10 Ft-os, húsz db 5 Ft-os bankó, réz 10 és 2 garasosok 54 Rít. értékben, továbbá tűziszerszámok, virágmetsző fűrész, nyolc db gyaluvas, négy db ráspoly és reszelő, egy db ezüst kanál, 500 Rft értékű adósságlevelek, három db komódra való rézkarikák, sildekkel és más hozzátartozókkal. A sértett összes kára 12(iü Rft volt. A tettesek az ellopott tárgyakon megosztoztak, B. Erdős szolgálatát is megjutalmazták, az adósságleveleket és a pulpitust pedig elégették. ,,Egy jó keresztyén ember" mondta meg Bírónak, hogy kik voltak a tolvajok, így kerültek kézre. A törvényszék a büntetés kiszabásánál Fejérrel szemben súlyosítóként értékelte, hogy mint Bíró tanítványa „jóltevőjének javait megoltalmazni tartozott volna", ennek ellenére meglopta, Andirkó terhére pedig többszörösen büntetett előéletét vette figyelembe s mindkettőjüket 2-2 évi szüntelen vasban és közmunkában töltendő rabságra, valamint negyedévenként esedékes 50-50 botütésre ítélte. B. Erdőst azzal az indoklással, hogy „a tolvajsághoz lovát és szekerét felajánlotta s a lopott jókban részesült, így a tolvajság előmozdítója volt", egyszerre végrehajtandó 70 pálca-ütéssel sújtották. A még meg nem térült 735 Rft kár. egeytemleges megfizetésére is kötelezték a három vádlottat. A szoboszlói tanács azonban a behajtást nem az egyetemlegesség szabálya szerint folytatta le, hanem a kártérítés összegét három egyenlő részre osztotta, Andirkón és B. Erdősön a rájuk eső hányadot behajtotta, Fejérrel szemben azonban — vagyona nem lévén — az eljárás sikertelen maradt. Emiatt 14 évvel később, 1824. szeptember 24-én Bíró Mihály örököseinek a kérésére az ügyet elővették s a törvényszék a kártérítés kérdésében ekkor hozott ítéletében megállapította, hogy Fejér a reá háruló összeget megfizetni nem tudta, ezért ,,ezen summának erejéig a káros fél successorai részére személye által ítéltetik oly hozzáadással, hogy a kereső feleknek ezen az ő ravaszságai által ennyire hátráltatott keresetükre fordított s annak idején legitimálandó költségeit, ugy a megítélt summának törvényes interessét is személyes szolgálata által leróni tartozzon"Egyébként a kerületi törvényszék több esetben kötelezte a vagyontalan elítélteket, hogy a kár összegét személyes szolgálatukkal egyenlítsék ki. Csak 1848 decemberében szakított ezzel a gyakorlattal, amikor is „több rendbeli fensőbb ítéletek nyomán" elutasította a tisztiügyésznek azt az indítványát, hogy a vagyontalan elítélt személyét adják át a károsultnak. 11 5 A kerületi törvényszék a XIX. század első negyedében is több esetben szabott ki a tolvajokra katonának adást. Előfordult azonban, hogy a parancsnokság az elítéltet a szolgálatra nem találta alkalmasnak, erre az esetre a törvényszék az ítéletben a katonáskodást helyettesítő büntetést is kiszabta. így pl. Barna György ügyében. Ezt a „korhely csavargót" nyolc sertés ellopása miatt kiszabott büntetésének kitöltése után, 1810 februárjában „hazájába", Szántóra visszakísértették, de néhány héttel később a jó magaviseletéről ott kiállított bizonyságlevéllel megint útnak indult. Eljutott Debrecenbe is s Nagy István éjszaka feltört kamrájából két üstöt, egy hájat, két sódart és többféle ingóságot lopott. Böszörményben fogták 114 Uo. 1810. Fasc. LLL. No 7. 115 B. ügyek. jkv. 4. k. 1848. december 11. No 283. 101
