Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A szabolcsi hajdúvárosok helyzete Várad eleste után a kassai főkapitányhoz írt levelek tükrében, 1668

Pogánnak". A levélírást befejezve újabb, fenyegető híreket kaphattak, mert a következő tartalmú utóiratot szerkesztették hozzá: minthogy a töröknek „feles a hirek", azért „kegyel­metek Nánási, Dorogi és Polgári Uraink Seregestől jöjön ide hozzánk". A riasztási lánc másik ága nyilván Hadház—Vámospércs lehetett, s hírt kapott felőle a kallói kapitány, aki a levelet a szokásos módon a kassai főkapitányságra továbbította. Olykor a híradás közvetlenül a böszörményiekhez jutott el. Ez derül ki Nagy István böszörményi hadnagy leveléből, amelyet 1668. szept. 10-én keltezett a nánási, dorogi és pol­gári hadnagyoknak. E szerint „szavahihető" emberük érkezett Debrecenből, aki úgy hallotta, hogy a váradi török igen nagy készülettel van, „patkoltat szorgalmatosan". E híradást a böszörményiek egyébként Takaró Mátyás hadházi hadnagy útján is megkapták, s e szerint arról már a kallói kapitány is értesült. A levél Nánáson keddre virradatra ott volt, s azok azt a szentmihályi (!) hajdúknak továbbították, azon kikötéssel, hogy azonnal értesítsék a tokaji végvári vitézeket. Polgárt nyilván e levél másolatával riasztották. Ez esetben a riasz­tási lánc tehát nem állott meg az úgynevezett „öreg" hajdúvárosok határánál, hanem tovább futott a jórészt magánföldesúri Sajó—Hernád mellékiek felé is. A kassai főkapitányt nyil­ván a tokaji kapitány is értesíthette, bár azt meg kellett kapnia a kallói kapitány útján is. Előfordult, hogy a riasztás a vámospércsiektől indult ki! Ez derül ki a hadháziak leve­léből, amelyet 1668. szept. 11-én írtak a böszörményieknek. A hadháziak azt adták elő, hogy a vámospércsiektől nyert híradás szerint Feketebátornál fél „basaalja" török mutat­kozott, s a váradi basa is velük volt, aki nem is titkolja, hogy „az Hajdú városokba rablására jünne". A kallói kapitányt ezúttal közvetlenül a vámospércsiek értesítették. A böszörmé­nyiek a riasztást nyilván a szokásos módon, tehát a Böszörmény—Szoboszló, illetve a Bö­szörmény—Dorog—Nánás—Polgár útvonalon hajtották végre. Ezt támasztja alá Kovács András böszörményi hadnagy levele, amely ugyanezen a napon kelt, s amelyet Nánásra, Dorogra és Polgárra — tehát a szokott riasztási útvonal egyik ágára — címzett, s amely a hadháziak értesülését továbbította, közös katonai fellépést szorgalmazva a török ellen. A ná­násiak kötelessége volt a hírt továbbadni Szentmihályra, Bűdre, Dobra, Dadára, Fehértóra és „az hova illik" a Tiszán túl való helyekre. Értesítették a tokaji végváriakat, sőt ezúttal egyenesen a kassai főkapitányt is, „mert ha Isten meg nem fordittia szándékát a Pogánnak, most leszen egyszer próbája raytunk". A végvári katonaság értesítésének ez a módja azonban rendhagyó volt, a híreket a haj­dúvárosok a legritkább esetben juttatták el közvetlenül Felső-Magyarország főkapitányá­hoz, s hogy ez megtörtént, csak a veszély nagyságrendje igazolhatja. A hajdúvárosok térségében a hírszerzés igazi gyűjtőpontja a kallói vár volt, személy szerint a kallói kapitány. Láthattuk, hogy a hajdúvárosok rendszerint maguk is ide juttatták el értesüléseiket, mint ahogyan innen vártak katonai segítséget is. A kallói kapitánynak a hajdúvárosok mellett természetesen számos más hírszerzési lehetőség is rendelkezésére állott, s nagyon gyakran jutott olyan hírek birtokába, amelyek a hajdúvárosokat is közvetlenül érintették. A kállóiak ilyen esetben a kassai főkapitány mel­lett a hajdúságot is értesítették, rendszerint a hadházi hadnagyon keresztül. így értesítette például Vér Mihály kállói vicekapitány 1668 júliusában Csáky Ferenc kassai főkapitányt arról, hogy egy bizonyos királyhelmeci pribék — Galgócnál fogták el a törökök 1663-ban, s most is egy török szpáhi szolgája — híreket szolgáltatott, amely sze­rint a váradi török nemrégiben „ki akart jönni az kunságra, s onnét Debreczenbe ...". Bár Vér Mihály a híradást fenntartással kezelte, maga is úgy látta, hogy „az Haidukon, kállaia­kon, ibrániakon" valóban fenyegetőzik a török, s a tatár híreket is igen rebesgetik. Ez év augusztusában Vér Mihály egy debreceni hírmondóra hivatkozva jelentette Kas­27

Next

/
Oldalképek
Tartalom