Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Makoldi Sándorné: „Aki nem hiszi, járjon utána" (Hajdúnánási hiedelmek)
Hogy Bocskai orvosságot nem adott, azt valószínű úgy értik, hogy a házi szerekhez, gyógyfüvekhez patikaszert nem kevert, mint pl. a Tömöri Jánosról elmondottak mutatják. „Debrecenbe is elvitték ótóval, ott 28 tehén vót. Az egyik nyúlós tejet adott, a másik véreset, a harmadik genyőst. Bizony 300 forint ára orvosságot kellett venni. Ez debreceni fődön, a homokháti Csinos tanyánál vót. A jószágok meggyógyultak." 6 „Ezelőtt gödörkutak vótak, csürhének, gulyának. Mióta fúrott kút van, az embereknek hullik a foga. (A marhát) most meg ótják, mégis döglik. De ha én adok két-három csepp orvosságot, attúl meggyógyul, nem kell ótani." 7 Béreséknek még sikerült személyesen megszólaltatni Tömörit, aki 1867-ben született Böszörményben, majd Nánásra nősült, és 52 évig ott volt gulyás. A Vörösmarty utca 48 sz. alatt lakott. Tudásmegkapásának történetét is még saját elbeszélése után rögzíthették 1950-ben. A történet egyes elemeiben ráismerni a sámánná válás momentumaira. 8 „.. .Akkor megvacsoráztunk, ránk vettük a bundát, és leültünk a kunyhó elé. Rágyújtottunk. Azt mondja az egyik fiú, hogy János bátyám, nízze csak, milyen kik láng megy arra felfelé, a Takács tanyája felé. Akkor aszt mongya: hajjátok ! Nagyapámtúl meg apámtúl azt hallottam, hogy a pénz gyúl fel így — mert Szent György-nap estéjin vót e. Mán mikor odanézünk, csak ippen a főd színén láttunk egy kis lángot. Azt mondom a fijúnak, hogy te, hozzátok az ásót! Akkor ástuk a fődet azon a helyen egísz iccaka, hajnalig. Mikor mán nem tudtunk egyebet csinálni, akkor csak láttunk egy lábszárat, kézszárat meg fejet. Nem tuttam, hogy mi van itt. Mikor megtutta Takács István mitűlünk, hogy mi van itt, ő mondta, hogy a nánási fődön a Templom-zugban vót egy templom, a rácok oda temetkeztek. Hogy mi gyullatt fel, nem tuggyuk, csak attul fogva, mikor abba benne vótam, mindig attul lettem két hétig cethalott. 22—23 esztendős lehettem." „...Két hétig itthun feküttem csak hanyott. Azt mondta akkor Losonci, a böszörményi orvos, hogy cethalott. Mikor itt vót az itteni orvos, az nem tudta megmondani. Ezt az Isten atta rám a gödörásás óta, attulfogva, mikor lefeküdtem. Mikor felkőttem, azt mondom, hogy hun vagyok? Mert jöttek ide úgy ni naprul napra (mutatja az ujjain). Mondja a feleségem, hogy hát itthun van. Hát a gulya hun van? Hát mongyátok, mikor feküttem én ide le? De nem kívánom én ezt senkinek! Bele vagyok utálva, mert ez a környék énhozzám jár. Mikor magamho jöttem, két-három nap múlva kimentem a gulyáho. Ott meg nem ismertem senkit. Se cselédet, senkit. El vótam egészen bájolva. Mikor egy hetet eltőtöttem, azt mondom az öregebbik bojtáromnak: nincsen valami bajotok? Nem ment tilosba valami marha, vagy kárba? Mert akkor kiigazítom. Azt mondták rá, hogy nincsen semmi baj. Akkor hála Istennek. Emberek vattek! Engem a jó Isten avval a három hónapi tánccal teremtett táncra. Mikor megtutták a hírit, azután hittak. Ketten voltunk itt Nánáson, én meg Körtélyesi Gyula. Ha nem boldogult magába, énírtem kűdött." 9 Tudományáról annyit árul csak el, hogy gyógyítani tud. Meg azt, hogy „Meg tuttam állítani a szekeret. Eccer Papp Jankó lovait állítottam meg. Nem akartak a lovak menni sehuva. Akkor odamentem, odaütöttem a rúd végére, azt mondtam, na menjetek, halaggyatok. Akkor elindultak szépen." 1 0 Ilyen esetekre harminc év múlva is emlékeztek az emberek. 11 „Mert ha nékem vített valaki valamit, akkor azt mondtam neki, hogy elrepítlek innen gulyástul." 1 2 Félték is, de vádolhatták is tudományáért: „Kardos Miskáír 120 P-t fizettem, meg 3 hónapot szenvedtem, mert valaki verte, mikor részeg vót." 1 3 6 Béres András—Janó Akos, 1950. 7 Tömöri János saját elmondása, in: Béres—Janó, 1950. 8 Diószegi Vilmos, 1958. 9 A: Tömöri János, in: Béres—Janó, 1950. 10 A. : Tömöri János, in: Béres—Janó, 1950. 11—14 Ismétlődése az 1982-es gyűjtésben. 190
