Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Makoldi Sándorné: „Aki nem hiszi, járjon utána" (Hajdúnánási hiedelmek)
Tudásáról a gyűjtőnek többet nem árul el. ,,Ha reggeltől estig isszuk a bort, akkor se mondom el. Ha meg akarok halni, oszt idejön, azt mongya, hogy az Isten álgya meg — akkor odaadok egy könyvet/' 1 4 A mendemonda egy vagy két könyvről is beszél mint tudós irományokról, mik öröklődnek egyik bűbájosról a másikra. De hozzáteszik, hogy az igazi tudását nem ezekből tanulta egyikük sem, hanem tetszhalott állapotban kapta. Diószegi Vilmos rámutat a sámán-„rejtezés" magyar etnikus specifikumára a Kárpát-medencében, szemben a környező népek garabonciás alakjával, aki a könyvekből, tanulva szerzi tudását. 1 5 „A könyvet kapta, de nem abbúl tanulmányozta a tudományát, hanem mikor tecchalott vót, akkor szállt belé. ... A könyvet Körtílyesi Gyulától kapta, ű atta rá a tudományt is.... Mikor Körtílyesi haldoklott, idehítt. Két könyv vót, azt mondta, hogy na eszt vedd fel, azt mondta, ezt tedd el, oszt ne mutasd senkinek, a tied lesz, ezután megílsz.... Aztán két hétig cethalott vót, utána három hétig minden iccaka táncolt 12 órátúl l-ig." 1 6 A Tömöri esetében összefonódnak a különböző hitvilágbeli elemek az elbeszélésekben. A három hétig éjfélkor táncolás népmesei motívumán kívül a samanisztikus tetszhalott állapotban, a rejtezés útján éppúgy hitték a földöntúli tudás megkapását, mint a halottas ágy melletti öröklés útján. Az élet e határeseteiben érintkezik a másvilággal, ahonnan a szellemek közvetítése sem kizárt: „Iccaka 11 — 12 — 1 óra körül a szellemek is háborgatják. Azt kérdezik: Itthon vagy, öreg? — Mi a bajotok? — Csak azt akartuk megtudni, hogy itthún van-í? Emberi hangot hall. Néha asszonyét is, de nem lát senkit." 1 7 Mások így jellemzik tudását: „Tömörítői sose tudták elvinni a jószágot, ha a kunyhóban feküdt, akkor sem. De azt mondják, betanította a jószágot, és körül keringett egyik a másikon. Delejes szeme van. Ha meglátja is, megállítja a kutyát. Cs. Vargának két nagy hamis kutyája vót, ezt a karján hozta ki, mint a szelíd bárányt. 1 8 A gulyát nem tudták megolvasni, ha ő nem akarta, pláne, ha idegen jószág vót benne, amelyikért nem fizettek bért, csak az öregek. Akkor összevissza szaladt a jószág." 1 9 Mint minden tudós ember, tudását nem rontásra, inkább gyógyításra használta, hogy segítsen az embereken. „Az én kisfiam esztendős és egy pár hónapos volt. Iccaka felriadt, sírt, annyira vót, hogy az orvos minden tudományát beleadta, mégse tudott csinálni semmit. Tömöri sűrűn eljött ide. Egyszer mondom neki, hogy én nem tudom, mi van ezzel a gyerekkel, se éjjele, se nappala, mikor legídesebben alszik, akkor felriad, visít. Azt mondja az öreg Tömöri bácsi: ide figyelj, fiam, ez nem kerül pízetekbe sem. Főzzetek meg neki kilenc darab jucobákot, abba kilencszer fürösszétek meg a gyereket kilenc napig. Minden fürdésnél kilencszer kellett beletenni, kilencszer kellett megfordítani a gyereket a vízben. Mindig este kellett megfürdetni. Attól kezdve az én kisfiamnak semmi baja sincs, sohase riad fel éjszaka, azelőtt meg minden orvoshoz elvittük, az orvosságot egymás után vettük. Én nem hiszek a babonaságban, de ezt, mondok, mán csak megpróbálom. Valaki rápályázott, hogy elpusztítsa azt a kisfiút." 2 0 A gyógymódoknál, mint a népmesékben is, különös jelentősége van a periodikus ismétléseknek, a szerencseszámok misztikája szerint, ezt a későbbiekben is látni fogjuk. 2 1 Tömörinek saját fiával is különös esete volt: „Mikor a fijam 7 hetes volt, eccer csak jött ki Kónya Gábor bátyám a gulyáho. Mingyárt tuttam, hogy valami baj van... — A fijad 15 Diószegi Vilmos, 1958. 20 A. : Papp János, in : Béres—Janó, 1950. 21 Ismétlődik az 1982-es gyűjtésben. 16 Béres—Janó, 1950. 17 Béres—Janó, 1950. 18 Ismétlődik az 1982-es gyűjtésben. 19 A. : Papp János, in : Béres—Janó, 1950. 191
