Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Barna Gábor: Hiedelemalakok Hajdúböszörmény néphitében

„Ha a tehenet megrontották, egy másik tudósasszony, ha erősebb vót, azzal elbánt, oszt a tehénnek visszajött a teje." (5.) „A boszorkányoknak a legnagyobb hatalma kedden és pénteken van. Az öregasszonyok ezeken az éccakákon aludtak ilyen kifordított ruhában. Tizenkettőtől egyig, ez az ő idejük. Ez alatt az óra alatt változnak át ennek is, meg annak is. Vót olyan is, hallottam, hogy éccaka nehéz vót neki lélegzetet venni, szóval ráment nyomni, majd megfut." (9.) „Vót itt egy nagygazda, Pézes Nagy Imre. Juhászember vót az. Vót egy nagy part, egy nagy halom a tanyája közelében. Eccer Szent György éccakáján nagy tűz vót a halom tetején. Ő meg elsettyengett arra. Oszt azt mondta, hogy a tűz körül ott táncoltak a boszorkányok. Oszt mikor eltelt a ceremónia, akkor eltűnt a tűz, és eltűntek a boszorkányok is. Hát osztán másnap kiment reggel, hogy mi vót ott. Elkezdtek ásni, és nem tudom, hány métert ástak, de egy nagy üstöt találtak. Hát azé táncoltak ott a boszorkányok! Oszt Nagy Imréék kiszedték. De átok alatt lehetett csak kivenni. Aki kivette, annak mindig táncolni kellett. De azt mondta, hogy azér' a pénzér el lehet táncolni! Olyan szerencsés órában született, hogy papír vót a pénzen, hogy hogyan használja fel. Úgy is tett." (3.) „Szent György éccakáján, mer az a boszorkányoknak egy nagytudású napja, az ajtóba kést, villát szúrtak, meg egy seprűt támasztottak fejjel felfelé az ajtóba belül a szobában, hogy a boszorkányok be ne tudjanak jönni, hogy meg ne rontsák a családot." (9.) „Szent György-nap előtt beszórták a kapu előtt vagy kölessel vagy köleskásával. Még itt az anyós megvót, 93 éves, még ű is szórta... hát még a feleségem is megcsinálta. Meg még az écesanyja is. Beszórta az egyik fronttú a másikig. Hogy a boszorkány be ne jöjjön." (14.) „Az is érdekes, hogy ellopták a tehén tejit. Oszt egy ember megmondta, hogy milyen orvosságot csinájjanak. Megfejték a tehenet, a tejet beleöntötték a vályúba. Addig verték seprűvel, amíg egy csepp tej vót a vályúba. Oszt akkor eljöttek András bácsiék, a feleségivei együtt. Annak már csupa vér vót az arca. Az rontotta meg a tehenet. Ez a Hortobágyon történt. A pásztoremberekkel történik ilyesmi." (9.) „Nagyon jó fejőstehene vót az apámnak. Nálunk mindig vót öt-hat darab marha. Aztán vót egy öreg tehenünk, sokáig tartotta az apám, mert jó fejős vót, és nagyon jó bornyúnevelő tehén vót. Vót tíz darab marha is arrul a tehénrül. Aztán egyik reggel se a bornyút nem hatta szopni, se tejet nem adott. Szegény apám csak tűnődött, hogy eddig nem vót semmi baj vele, mi történt? Aszongya nekünk az egyik szomszéd: Te, Gyuri! Ezzel meg ezzel az asszonnyal jóba vagytok? A' vitte el a tehenednek a tejit. Nem lehet az, aszongya apám. Hát hogy vitte vóna el? Hát legyél nyugodt, hogy elvitte. De ereggyél el ide meg ide, ott van egy ember, aki neked megmondja. Elment apám a beszédre. Aszonta, hogy nyolc napig nem lehet semmit kiadni a háztul. Hát mindennap gyütt a szomszédaszszony anyámhó, hogy legyen már szíves, adjon eztet meg eztet. De nem adott édesanyám. Mer aszonta a tudós, hogy nyolc napig még egy gyufaszálat se adjon ki. Meg aszonta, hogy az az illető mindennap megy valamit kérni, ha mást nem is, egy pohár vizet. Mást nem kellett csinálni, úgy gyütt a tehénnek a teje vissza. De az asszony nyomba, mire letőt a nyolc nap, ágynak esett. Borzasztó beteg lett. Sokszor elsoroltam a férjemnek, de az csak kinevetett." (7.) „Ezek a bábaasszonyok csináltak ilyet, hogy a gyereket megrontották, mert nem kaptak elég pénzt, vagy nem őket hívták. Oszt elment, csak megsimogatta a kezivel, és már kész is vót a rontás. Erre attunk neki még több mindent, akkor újra eljött, megsimogatta a gyereket, és az meggyógyult." (9.) „Nálunk is megrontott egy gyereket a bábaasszony. Anyám meg elment egy másik bábaasszonyhoz, és az azt mondta neki, hogy majd ő megmondja, hogy mit kell csinálni. Éjjel ki kellett menni temetőbe, és tizenkét fejfáról szilánkot kellett leszedni, meg tizenkét marék földet a fejfa mellől felmarkolni, de visszanézni nem vót szabad. Jaj neked, ha visszanézel! Ebből aztán fürdővizet csinátak a kisgyereknek, és úgy hét-nyolc óra tájba megmosdatták, de a fürdővizet csak tizenkettő és egy óra között lehetett kiborítani a keresztúton. De csak egy ember mehetett oda, nem kettő-három. Ember legyen a talpán, ne ijedjen meg a maga árnyékától. Nálunk ez kétszer is vót gyerekkoromba. Oszt nagyapám vitte ki a vizet a keresztútra. Egy hang azt mondta, hogy szerencse ősz fejednek, mert különben szétvertelek volna!" (9.) 182