Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Barna Gábor: Hiedelemalakok Hajdúböszörmény néphitében

„Legény vótam még, oszt egy este a Poródi-halom mellett furulyálgattam. A barázdába feküdtem le mindig. Oszt eccer csak kiabál valaki, hogy kelj fel ! Erre felültem, a pulim meg úgy seggelt, hogy no, oszt figyelt előre. Félálomba csak felkeltem, oszt vagy tíz lépést mentem előre arrébb, oszt ott újra lefeküdtem. Csak reggel jutott eszembe, hogy valaki meg felkötött. Mondom egy embernek, mi vöt, az azt mondta, hogy szerencséd, hogy lelkei tél, mert különben kettévágtak vóna!" (1.) „Az öreg Rákosi, hallottam, iskolás vótam, hogy már két hete harcolt. Nem tudtam, mit jelentett az, hogy harcolt. Nem tudott meghalni. Oszt az egyik rokona vitt be neki egy seprűt, olyan cirokseprűt. Csak úgy recsegtette. Oszt arra hagyta a tudományát, bár az nem akarta, de már sajnálta a kínlódását." (9.) „Kihaltak már ezek a boszorkányok. Hogyha meghalnak, a Szentírás szerint a lelkük a pokolba jut. Ha eccer meghalt, nem jár már vissza." (1.) Táltos „Aki kétsoros foggal születik, azt mondták, tátos lesz. Vót apámnak is egy kondása. Azelőtt ezek a kondások együtt laktak az ólba, ott a jószággal együtt. Oszt a kondásfiú egy éjfélbe felkőt. A ház megett vót egy gödör, amibül építkeztek, oszt akörül szaladgált és kiabált, hogy gyere, gyere! De nem tudott róla sose semmit. Háromszor, négyszer körülszaladta. Tátos vót ez is, két sor foga vót." (2.) „Ha gyerek született, a bábaasszony rögtön tette a szájába a kezét, hogy egy vagy két sor foggal született. Vót itt egy ember, aki nagyon fázott, amikor sütött a nap. Meg azt mondta, hogy ott jön egy bika, egy nagy setít felhő, és őneki azzal meg kell verekedni, vívni. Akkor el is tűnt. Mikor visszajött, azt mondta, hogy elzavarta hetedhét országra. Csak nyáron vívtak egymással, máskor nem. Jobbadán csak nyáron. Arról nem tudok, hogy ezek gyógyítanak-e vagy rontanak-e?" (3.) „Egy ilyen férfiemberrül tudok csak, aki olyan tudákos vót. Két sor foga vót. Olyan szeme vót, mint a bikáé. Mikor megszületett, is megvót már a két sor foga. Tátos vót." (9.) „A tátosnak két sor foga van, az azzal születik. Ismertem én is egyet, Meleg Gábornak hívták azt az embert. A fő eledele tej meg tojás vót. Azé hívták Meleg Gábornak, mert meleg vót minden, ő meg reszketett, fázott." (5.) „Azt nem tudom, hogy mihez értettek (a tátosok). Csak azt tudom, hogy azt mondta, hogy no, amott gyün egy fekete bika, egy sötét felhő, oszt nekem azzal meg kell vívni. Oszt elment, eltűnt rögtön. Amikor meg visszagyütt, azt mondta, hogy hetedhét országra elzavarta. Nem is vót vihar, zivatar." (5.) „Azt nem tudom, hogy gyógyítanak-e, vagy rontanak-e. Az időjárást meg tudták jósolni, előre mondani. Eccer apámék nyomtattak a szérűn, és ez a Meleg Gábor azt mondta, hogy szórják zsákba a búzát, hagyják abba a munkát, mert rögtön nagy zivatar lesz. Abba is hagyták, szót fogadtak neki. Lett is olyan zivatar, hogy mindent vitt a víz." (5.) „A tátos tudománya vele születik, és a test fejlődésével nő. Meg a verekedéseknél is szerzik. Egy mindig meghal közülük minden évben. A leggyengébbet kiütik maguk közül." (9.) „Csak emberbül lesz tátos, vagy asszonybul. Betegség után lesz az, vagy mi. Ezt nem tudom pontosan. Vívni szoktak, de hogy kivel, azt nem tudom." (15.) „A viaskodásrul meg azt hallottam, hogy egyik a másikat legyőzte. Még én is féltem tőle gyerekkoromba. Ember alakba viaskodtak, állattá nem is tudtak átváltozni. Jött a nagy felleg, oszt az emberek azt mondták, hogy viaskodnak a tátosok a fellegbe." (1.) „Jártak ezelőtt olyan sovány emberek, olyan szúrós szeműek. Szűrben jártak, mer az mindent eltakart. Oszt ezek leginkább csak tejet kértek. Hozzánk is járt Marádi András bácsi, oszt azt mondta az mindig az apámnak, hogy nekem csak tejet adjál! Két sor foga vót az öregnek. Tátos vót." (9.) „Az a gyerek, aki foggal születik, az tátos lesz... Azt én hallottam, hogy tizenkét éves korába az ilyen elmegy, de egy idő után visszajön. De ha kérdezték is, az ilyen nem beszét semmit. Azt nem is tudom, hogy hun vót, hun járt." (7.) 183