Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Barna Gábor: Hiedelemalakok Hajdúböszörmény néphitében

Aki tanulni akarta a boszorkányságot, azzal — a hiedelem szerint — boszorkányok ismertették a szükséges cselekedeteket, feladatokat. Az egyik változat szerint a jelöltnek éjszaka ki kellett menni az útkereszteződésre. Kapott egy pálcát, azzal kört húzott, és beleállt. Azonban se visszanézni, se szólni nem volt szabad. Aki visszanézett, „elvesztette a szeme világát". Mások szerint a tanulás alatt nehéz próbát kellett kiállni. „Aki a bábaaszszonyi tudálékosságot meg akarta tanulni, azt elvitték egy olyan helyre, ahol egy malomkő egy cérnaszálon csüngött a feje felett, és forgott. Aki félt, azt rögtön kivágták, az már nem volt alkalmas a tanulásra." Más változatokban a tanulás ezzel még nem fejeződött be. E próba szerencsés megtétele után pünkösd vasárnapján el kellett menni a templomba, és úrvacsorához kellett járulni. A kenyeret azonban nem volt szabad lenyelni, zsebkendőbe kellett rejteni. A borból sem volt szabad inni. Ezután ki kellett menni a határba, a kenyeret puskacsőbe tenni, célozni és lőni. A jelölt előtt célzáskor „Jézus Krisztus állt nagy szomorúan". Aki meglövi, megkapja a tudományt. Volt, aki „odacsapta a puskát", mégis ragadt rá valami kevés tudomány. Ismernek olyan tanulási módot is, amiben a jelölt varjú alakba változik át. A boszorkányjelölteket „a boszorkányok főnöke, a vezetőjük" tanította. A boszorkányok alakváltozása egyike a legismertebb boszorkány-jellemvonásoknak. A közlésekben a következő állatok fordulnak elő legtöbbször: macska, ló, disznó, tehén, kutya és csak általában madár. A boszorkányság tanulásakor találkoztunk a varjúval, a liba, a fogoly és a szamár pedig egy-egy történetben fordul elő. Az átváltozás módja általában ismeretlen. Egyetlen adat szerint tizenkét bicskát kellett körben a földbe szúrni, és háromszor körülszaladni. Ezután a boszorkány azzá változott, amivé akart. Az állattá változott boszorkány elűzésének, megfogásának módjáról azonban már számos történet tudósít. A lóvá változott boszorkányt az tudta megfogni, akin kifordított ing és gatya, valamint papucs volt. Bal kézzel húzták fejébe a kantárt, és elvitték a kovácshoz, „ahol rögtön megvasalták". A megpatkolt boszorkány lebetegedett vagy meghalt. Sok történetben azonban tilos az állat képében megjelenő boszorkányt bántani. Ezek a történetek mindig azzal végződnek, hogy a boszorkány megszólal: „Szerencséd, hogy hozzám nem csaptál!" A boszorkányok alakváltozása mindig a késő esti, éjszakai órákban történik. A történetek egy része csak az átváltozás tényét emeli ki. Általánosnak mondható azonban az a hiedelem, hogy az alakváltoztatás összefügg a boszorkány legjellemzőbb tevékenységével: a rontással. A rontástól nagyon féltek, mert azt „észrevétlenül tették, azért nem lehetett védekezni tőle". Az emberek közül legjobban a kisgyerekek voltak kitéve a rontás veszélyének. Elég volt, ha a bábaasszony megsimogatta a gyereket, már meg volt rontva. Ha a boszorkány krajcárt tart a kisgyerek szeméhez, egész életében rövidlátó lesz. Éjszaka a csecsemőknek kitekerték kezét, lábát. Rontásuk miatt gyakran sírós lett a gyerek. A szemmel verés nem kapcsolódik kizárólag a boszorkány személyéhez, de ily módon is megronthatták a gyerekeket, sőt még az aprójószágot is. A felnőtteket nyomják, kínozzák éjszaka. Általánosan ismerik a rontásnak azt a formáját, amikor a boszorkányok „rájárnak" egy családra vagy egy emberre. Az ilyen házaknál mindent felborogattak, edényeket, tányérokat, poharakat földhöz vágtak, de semmi sem tört össze. Táncoltatták az egész családot. Több esetet emlegetnek, a legutolsó 1925—26-ban volt. Ezekre a helyekre sokan elmentek. „Mentek az emberek, még a tűzótók is. De nem tuttak segíteni nekik, nem láttak semmit." A sok táncolásban lefogyott az egész család. Csak akkor múlt el róluk a rontás, amikor a boszorkány „kitőtötte jól a bosszúját". Sokak szerint ebből a rontásból csak úgy lehet kiszabadulni, ha mindennap a Bibliából olvasnak egy-egy fejezetet. A szerelmi rontásokat, varázslásokat is a boszorkánynak, bábaasszonynak tulajdonít174