Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából
ban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a periratok terjedelme nem csökkent, ezért az 1729:43. tc. az ügy érdemére vonatkozóan csak négy perbeli szóváltást engedett. Ugyanígy rendelkezett az igazságszolgáltatás gyorsítása érdekében hozott 1792:16. tc. 4. pontja is, amely szerint érdemben a negyedik szóváltáson túlmenni nem lehet, és a bírák kötelességévé tette, hogy az ügyvédeket „a hosszadalmas, bőbeszédű, üres feleselgetésektől" tiltsák el. A hajdúvárosokban folyamatban volt bűnügyekben a felek általában három-három szóváltást jegyeztek be. Gyakran egy-egy perbeli szóváltás több oldalra terjedt, és az egymással vitatkozó ügyész és védő alapos és logikus okfejtéssel — jogi művekre is hivatkozással — nemegyszer szenvedélyes hangon bizonygatta álláspontjának igazát. Ha a védő a perbeli szóváltásban újabb tanúk kihallgatását kérte, a tanács közbenszóló ítélettel döntött a bizonyítás kiegészítése kérdésében. Közbenszóló ítélettel rendelte el a tanács a tortúrát is. Mivel azonban az ügyész indítványához nem volt kötve, igen sokszor mellőzte annak teljesítését, vagy a tortúrát a javasoltnál enyhébb kínzásokkal rendelte el. 5 3 A perbeli szóváltások befejezése után — mindig a védelemé volt az utolsó — a tanács tagjai a hitelesített tanúvallomások, az alperes védekezése és a perbeli szóváltások alapján megtárgyalták az ügyet, amelynél szavazati jog nélkül a fiskális is jelen lehetett, s meghozták az ítéletet. Ezt a jegyző beírta a perjegyzőkönyvbe, amely az eljárásnak ebben a szakában már rendszerint tekintélyes számú oldalra terjedt. Az ítéletet általában a tárgyalást követő napon az előállított alperes, továbbá a fiskális és védő jelenlétében nyilvánosan hirdették ki. Az írásbeli perben hozott ítéletek szűkszavúak ugyan, de már számot adtak a bizonyítékok mérlegeléséről s ennek eredményeként arról, bizonyítottnak találta-e a tanács, hogy az alperes valóban elkövette az actióban terhére rótt bűncselekményt. Utaltak továbbá a büntetés kiszabásánál figyelembe vett enyhítő és súlyosító körülményekre is. 5 4 Ezek az ítéletek 53 Uo. B.-ügyek. IV. A. 505/e. 1. csomó. 1756. Fase. D. N° 2. Horváth Jánosné és fia ellen lopás miatt a szoboszlói tanács előtt indított perben Borbély András fiskális prókátor azt kívánta, hogy vádlottak „mint nehéz gyanús személyek, éjszakai tolvajok, mesterhez állítván, keményen tortúráztassanak, süttögettessenek, spárgáztassanak mindezen dolgok megvallatásáért, mind pedig több gyanús cselekedeteknek okáért". A tanács ehelyett vádlottakat „magok gonosz cselekedeteknek megvallására ... korbács alá" ítélte. 54 Ezt igazolják az alábbi ítéletek: HBML. B.-ügyek. IV. A. 505/e. 1. csomó. 1747. Fasc. A. N° 3. A böszörményi tanács ítélete orgazdaság miatt Balogh István ellen indított ügyben: „Nem tehetvén eleget az I (Incattus, in causam coactus=incattus: alperes, vádlott) a proxime praecedalt Deliberationak, mely szerint maga orgazdaságbeli vétektül allegalt ártatlanságát, a nemtudásnak fundamentumán felépíteni a sub N. 3. producalt dokumentumnak seriesében megerősíteni szándékozott : világos lévén ellenben azon I-nek factumából, mely szerint a lopott marhák húsából az A alatt lévő examenben Molnár János nevű csikós bojtárnak önként és azon időbeli Törvényszék színe előtt az I-nek is hallatára tett fassiojához képest részesülvén, faggyát és bőrét magához venni és mindaddig míg bíró commissio mellett instituait motozás által nála fel nem találtatott, magánál lappangtatta, a fiscaliter actionalt orgazdaságban való létezése és a lopásban egyetértése; nem is suffragalvan eddig való jámbor maga viselése, azzal érdemlett büntetésének elmellőzésére, következésképen eleven díján és a marha lopással okozott kárnak megtérítésére judliter convincaltatott." — Uo. Hajdúszoboszló bűnvádi eljárás nyomozati iratai. V. A. 402/n. 1. csomó. A szoboszlói tanács ítélete 1754. jún. 15-én paráznaság miatt Tóth Györgyné ellen indított ügyben : „Jóllehet a magistratualis inquisitióbul, nevezetesen az 5-ik, 7-ik, 9-ik, 11-ik, 13-ik és 14-ik tanúk vallomásibul az I-nek Bujdosó Judit Tóth Györgynének sokakkal való paráznaságra célzó gonosz cselekedetei bövségesen bebizonyíttattak, sőt a 10-ik authenticalt tanú azt mondja, szemeivel látta, hogy qvártélyos némettel Szűcs Istvánné házában együtt lévén, a németnek nadrágja az inában volt, Tóth Györgynének pedig a szoknyája a hasára fordítva a szegeletben dűtve; de mivel sem ezen, sem a többi tanúk a parázna cselekedetet valósággal nem látta, de az 1 maga is tagadja és így kétséges, véghez vitték-e a paráznaságot vagy nem? Azért, hogy ezen egyenesen paráznaságra célzó cselekedeteiért büntetlen ne maradjon, tekintetbe vétetvén az is, hogy már két hónapoktól fogva raboskodik, 25 korbács ütésre ítéltetik oly véggel, hogy az ütések alatt megkérdeztessék és ha a tagadásban álhatatosan megmarad, a 25 korbács ütés büntetésébe tudódik." 94
