Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából

már bizonyos fokú indokolási készségre mutatnak annak ellenére, hogy a tényállás pontos és részletes megállapítását még nem tartalmazták. Az ítélet kihirdetése után az alperes, illetve védője nyomban bejelenthette az enyhítésre vagy felmentésre irányuló fellebbezését, és gyakran kérte a kezesség melleti szabadlábra helyezést. Természetesen a fiskális is bejelenthette a maga fellebbezését. A perorvoslat megengedhetősége és a szabadlábra helyezés kérdésében a most tárgyalt időszakban is gyakran támadt vita a fiskális és a védő között, akik újabb szóváltásokban fejtették ki álláspontjukat, s ezek bejegyzése végett újból és újból magukhoz vették a perjegyzőkönyvet. A tanács aztán ítélettel döntötte el a vitás kérdést. Ha a fellebbezést megengedte, a perjegyzőkönyvet a nyomozati iratokkal együtt eredetiben terjesztették fel a Hajdúkerület közgyűléséhez. Az itt hozott ítéletet is a perjegyzőkönyvbe jegyezték be, és a főkapitány mint az ítélkező közgyűlés elnöke vagy saját kezűleg írta alá, vagy a szöveg alá a jegyző odaírta: „Ns Hajdú Városok Congregatiója." Ha további fellebbezésre került sor, az iratokat ugyancsak eredetiben küldték fel a Kassai Kamarához, amelynek jegyzője az ítéletet szintén a perjegyzőkönyvbe írta be, és a Kamara direktora írta alá. Az ottani tárgyalásról egyébként a jelen voltak név és rang szerinti megjelölésével külön jegyzőkönyvet is vettek fel. Itt ugyanis a fellebbezéseket a királyi direktor elnöklete alatt Abaúj megye első és másodalispánja, továbbá két táblabíró, tehát öttagú társasbíróság intézte el. A bűnügy iratai aztán a Hajdúkerület útján kerültek vissza az elsőfokon eljárt városi tanácshoz a jogerős ítélet végrehajtása végett. A Hajdúkerület kialakulásával kezdődött el a városi tanácsok büntető hatáskörének megváltozása. I. Lipót 1699-ben a városoktól megvonta a pallosjogot, és a kerületre ruházta, ami azt jelentette, hogy a törvény és gyakorlat szerint halállal büntetendő cselekmények első fokú elbírálása most már a kerület közgyűlésének hatáskörébe került. A városi tanácsok azonban a királyi rendelet ellenére ezután is gyakorolták pallosjogukat. A kerületi közgyűlés pedig ebben az időben elsősorban a hajdúk politikai jogainak megvédésével, a hadi és közigazgatási ügyek intézésével volt elfoglalva, és első fokú bíráskodási jogának érvényesítésével nem akart még több terhet magára venni. A kerület létrejöttének azonban mégis volt igazságszolgáltatási következménye. Nevezetesen a városok ítéletei ellen most már a kerületi közgyűléshez lehetett fellebbezni. Bár az 1563 : 41. tc. büntetőügyekben egyedül a gyilkosság miatt elítélteknek engedte meg a fellebbezést, ennek ellenére a hajdúvárosokban a paráznaság, káromkodás, boszorkányság, lopás, verekedés miatt halálra ítélteknek, sőt az ilyen cselekmények miatt pálcázásra, kalodába zárásra, eklézsiakövetésre, pénzbüntetésre marasztaltaknak is megengedték a fellebbezést. A hajdúvárosok büntető hatáskörének rendezése 1757-ben ismét szőnyegre került, mert a kormányhatóságok megállapították, hogy I. Lipót rendelkezésének nem tettek eleget. Ezért Mária Terézia a városokat ismételten és kifejezetten eltiltotta a pallosjog további gyakorlásától, és azt a Hajdúkerület közgyűlésére ruházta. A helytartótanács rendelete értelmében a nagyobb jelentőségű ügyek, mint a gyilkosság, nős paráznaság, tolvajság, különösen a mezei pásztorok által elkövetett állatlopások és „más ehhez hasonló" főbenjáró bűncselekmények elbírálása a kerület közgyűlésének hatáskörébe került, a városi tanácsok csak a jelentéktelenebb ügyek elbírálásával foglalkozhattak. Minthogy azonban a helytartótanács a büntető hatáskört általánosságban, egyes bűncselekmények példálózó felsorolásával szabályozta, ezzel akarva-akaratlan bizonytalanságot idézett elő. A kerületi közgyűlés a hatáskör rendezésére csak a XIX. század elejétől kezdve tett kísérleteket, a pontos szabályozás azonban 1872. január 1-jéig — az állami bíróságok megszervezéséig — sem történt meg. Emiatt a városi tanácsok hol túllépték hatáskörüket, hol megjelentéktelen ügyeket is a kerület elé terjesztettek. Az előbbi esetben a kerületi törvényszék a városi tanács ítéletét hatályon kívül helyezte, és az ügy elintézését hatáskörébe vonta, az utóbbi esetben pedig utasította a városi tanácsot az eljárás lefolytatására. 95