Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából

hajdúvárosban működő fiskálisnak, tiszti ügyésznek adták át, aki az erre kijelölt időpont­ban a tanúkat vallomásuk hitelesítése (authenticatio), a letartóztatásban levő vádlottakat pedig újra kikérdezésük (reexaminatio) végett a tanács elé állította. A hitelesítés abban ál­lott, hogy a tanács egyik tagja, de legtöbbször a jegyző, felolvasta a nyomozás során tett vallomást, és erre a tanú nyilatkozott, hogy azt fenntartja, módosítja, kiegészíti vagy esetleg visszavonja. Ez alkalommal a tényállás tisztázása végett a tanács a tanút olyan tényekre is kihallgathatta, amelyek a nyomozás során nem kerültek szóba. Ezt követően újra kikérdez­ték az alperest, és ha vallomása ellentétes volt valamelyik tanú vagy tettestársa előadásával, szembesítéssel kísérelték meg a tényállás felderítését. A hitelesítésről, illetve az újra kikérde­zésről külön jegyzőkönyvet nem vettek fel, hanem annak eredményét a nyomozás során fel­vettbe jegyezte be a jegyző. A hitelesítés és az újra kikérdezés megtörténte után az ügyész a tanács elé terjesztette a nyomozati iratokat, és előadta a keresetet, mai kifejezéssel a vádat. Ebben részletesen ismer­tette az elkövetett cselekményt, utalt a bizonyítékokra, felsorolta azokat a törvényhelyeket, amelyek alapján a büntetés — rendszerint halál — kiszabását kérte. Szükség esetén pontosan megjelölte azokat a tényeket is, amelyek megvallása végett az alperessel szemben a tortúra elrendelését kívánta. Gyakran előfordult, hogy valakit évekkel azelőtt elkövetett bűncselek­ménnyel gyanúsítottak. Mivel a büntetőjogi elévülést nem ismerték, bármilyen hosszú idő telt is el, a nyomozást elrendelték. A tanúk azonban az időmúlás miatt rendszerint csak ál­talánosságban mozgó vallomást tettek, a letartóztatott gyanúsított pedig tagadott. Az ügyész ilyen esetekben is mindig vádat emelt, és arra az esetre, ha az alperes a tanács előtt sem valla­ná meg ,,gonosz cselekedetét", a tortúra elrendelését indítványozta. 5 2 A vád előterjesztésével történt meg a per felvétele, s megnyitották az ún. perjegyző­könyvet. Ebbe beírták a perfelvétel időpontját, helyét, a felperes fiskális és az alperes nevét, valamint a vád tárgyává tett bűncselekmény megnevezését. Ezt követően az ügyész teljes részletességgel beírta a szóban előterjesztett vádat. Mivel az írásbeli perekben a védelem kötelező volt, a perfel vétel kor az alperes megnevezte a saját költségén védelmére felkért sze­mélyt, ha pedig szegénysége miatt erre nem volt módja, a tanács rendelt ki részére ingyenes védőt. A perfelvétel ezzel véget ért, és az alperest — ha a vád előterjesztése után kezességen nem helyezték szabadlábra, ami csak kivételesen fordult elő — visszakísérték a fogdába. A perfelvételi tárgyalás megtörténte után elkezdődtek a vádló fiskális és a védő között az ún. perbeli szóváltások. Először a védő vette magához az iratokat, noha az 1729:25. tc. az eredeti periratok kiadását tiltotta, és a perjegyzőkönyvbe bejegyezte a vádra adott feleletét. Részletesen tag­lalta az actióban előadott tényállást, mérlegelte a tanúk vallomását, továbbá — ha a vád­ban volt ilyen indítvány — ellenezte a tortúra elrendelését, és rendszerint az ártatlanság ki­mutatásával védence felmentését kérte. Erre az ügyész válaszolt, majd ismét a védő. A XVIII. század elejéig a perbeli szóváltásoknak sem a terjedelme, sem a száma nem volt korlátozva. Első ízben az 1723:38. tc. igyekezett meggátolni, hogy a bőséges szóváltá­sokkal a perek nagy terjedelműre nőjenek. Ezért elrendelte, hogy az ügyvédek minél rövi­debben, haszontalan okoskodások nélkül, mérséklettel vitatkozzanak, inkább a törvények­hez s azokból merített okokhoz, mint a szavakhoz ragaszkodjanak. Ez a rendelkezés azon­52 Uo. Hajdúszoboszló bűnvádi eljárás nyomozati iratai. V. A. 402/n. 1. csomó. Tóth Györgyné ellen indított ügy. Az ügyész azzal vádolta, hogy az elmúlt esztendőkben kvártélyos németekkel, magyar katonákkal és egyéb személyekkel hol éjszaka, hol nappal jászolban, házban vagy egye­bütt paráználkodott. Azt indítványozta, hogy ha a tanács előtt sem tenne beismerő vallomást, és parázna társait nem nevezné meg, „minden haladék nélkül adassék mindjárt hóhér kezébe és addig kínoztassék, sütögettessék, lajtorja fogakra vonattassék, kötéllel csigáztassék, spanyol csiz­mába verettessék, haja elborotváltatván, szurokkal és hideg vízzel csepegtessék, egyszóval minden kínokkal gyötörtessék". A tanács azonban a tortúrát nem rendelte el. 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom