Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben

dott reactio oly szenvedélyességgel lépett föl ellene, hogy kivinné, miszerint a már kitűzött s kihirdetett választási határnap rögtön megváltoztattatnék s martius hó 22-dikére tűzetnék ki. Az ellenhatás és megtorlás indokai azonban nem annyira alulírt személyességében, mint inkább azon körüményben keresendő[k] hogy az alulírt nem bereghmegyei születésű; s hogy az eddig elnyomatásban szenvedő 83 ezernyi gkath. orosz nép jelöltje gyanánt lépett föl, melyet Buday Lőrincz bereghmegyei aljegyző ellenpártja ezentúl is csak nyomorult páriák gyanánt óhajtana tekinteni. Így történt, hogy Buday Lőrincz pártja egyet értve testvérbáttya, Buday Sándorral, az egész megyei tisztikarral gr. Schönborg uradalmának ettől függő tiszteivel, egy részről nemzetiségi és vallási, más részről a helyi érdekek féltékenységéből komolyan elhatározta alulírt megválasztását minden erejének és befolyásának eszközeivel meghiúsítani. Ennek kivitelére tehát Buday Lőrincz s alig egy pár száz főre menő párthívei először oda működtek, hogy alulírt legelhatározottabb párthívei a beiíratás és választás határnapjairól ne is értesíttessenek, mint ez Závidfalvával s más több helységgel valóban meg is történt; — arra munkálkodtak másodszor, hogy a népet elrémisszék s tévútra vezessék. Így cselekvék a Buday Párthoz tartozó Komlósy Bertalan főszolgabíró, ki Bilke és Miszticze vidékét bejárva, a népet azzal ijesztgeté, hogyha alulírt mellett szavaznának, agyon fognak botorztatni; így Éva N. esküdt, ki Iloncza népe helységét agyonlövéssel fenyegette, ha alulírt mellett szavanának, miként ezt az ottani községbíró Dorogi János és Tankovics Sándor lelkész igazolhatják; — így Ruzák Lajos esküdt Miszticzén Gorzó Sándor lelkész, s mások bizonyítása szerint — így Haskó N. tiszt, [eletbeli] szolgabíró, Thoma János hátmegyi lelkész előadása szerint; — így továbbá Morvay György uradalmi gazda tiszt Drágabártfalván, ki pályinkán s boron kívül azon megvesztegető csábításokkal élt, hogy [ha] Buday Lőrincz mellett fognak szavazni, erdőt s legelőt nyerendnek, mint ezt Danielovics Gusztáv helybeli alesperes is igazolni képes. De mind ezen körülmények között legbotránkoztatóbb s vétkesebb körülmény az, hogy Freiszinn Gyula másod-, Buday Sándor pedig első alispán saját testvére, Buday Lőrincz ügyében hivatalos hatalmával vissza élve, a vármegye csendbiztosait s pandúrjait fegyverbe állítván, kortes hadnagyokul küldötték ki, kik a jámbor s mitsem gyanító orosz választókat agyba-főbe verték, s úgy kényszerítették a Buday Lőrincz kikiáltására, miként ezt a medenczei, nyíresfalvi s felsőremetei bírák hitelesen igazolhatják. Midőn pedig alulírt követjelölt Beregújfalun keresztül menne, a pandúrok által körülvétetvén saját lakásán az egész helység lakosit azzal rémisztették, hogy mind lovaik, mind magok agyonveretnek, ha alulírottnak előfogatot adva, Bereghre bevinnék — miért is alulírt a választás székhelyétől erőszakosan elzáratott, mint ezt Tóth János s más bereghi lakosok önkényt bevallandják. Mellőzve a választás előtti megvesztegetések, itatások s a választás alatti vérengzés és verekedés részleteit különösen kiemelendő még az, hogy az alulírt választói midőn szavazást kértek s személyes oltalomért esedeztek, ez nekik meg nem adatott, sőt a Tiszahátról becsődített s fölbérelt kortes tömeg erőszakoskodások s vérengzések folyama alattt szétoszolván az alulírt választói, nagyon természetes, hogy Buday Lőrinc magát kiáltatta ki követnek, — mely törvénytelen s erőszakos elválasztás ellen azonban, midőn alulírt ünnepélyes óvását ezennel kinyilatkoztatná, kéri azt megsemmisíttetni, a fönnforgó s elősorolt bűntények iránt külmegyei bizottmány által szigorú vizsgálatot rendelni s újabb választást kitűzni, annál is inkább, hogy több ezerre menő választó párthívei meggyőződhessenek, miszerént a jog és alkotmány szellemében nem csak akkor tekintetnek testvéreknek s polgártársaknak, midőn lealáztatásuk s szolgaságuk jármát vonva mit sem követelnek, hanem akkor is, midőn a jog és szabadság kenyerén megosztozni méltán kívánkoznak. Alulírott, ki csaknem egész életét a magyar nemzeti irodalom és megyei élet szolgálatában töltötte el, ama jámbor s hű népfaj ragaszkodásában olly hajlamokat vélt megnyerhetni, mellyek Magyarország társnépei közt a most és mindenkoron annyira szükséges testvériségnek kapcsaiul szolgálandhattak. Valamint alulírottnak célja nemes, úgy meghívóinak akarata jogos és becsülendő vala; miért is együttesen hiszik, hogy ezen óvástételök s kérvényök kellő méltánylatra találand. Kelt Ungvárott, márczius hó 25. 1861. Mészáros Károly megyetörvényszéki ülnök Kívül: Az Országgyűlési Követigazolási választmányhoz intézett óvástétele és folyamodványa Mészáros Károly ungmegyei törvényszéki ülnöknek Buday Lőrincz be148.