Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben
reghmegyei aljegyzőnek, mint Bereghmegye fölvidéki választókerülete képviselőjének megválasztása ellen. OL K2 1861— III—62 (melléklet). Négy oldal terjedelmű eredeti kézírásos beadvány; minden kétséget kizáróan csak az utólag írt utolsó bekezdés, a keltezés és a külső tárgy-megjelölés származik az aláíró kezétől. 2 Hazafiúi szózat a magyarországi orosz lakosokhoz! Nagyrabecsült polgártársaim s barátaim! Biztos adatok jutottak kezemhez, melyek arról tanúskodnak, miszerént némely, az orosz fajzati származáshoz túlbuzgóan ragaszkodó hitsorsaink, az országgyűléshez intézendő olynemű kérvények meggondolatlan aláírására serkentenek benneteket, hogy 1) az alvidéki szerbek példájára jelen koronázó s alkotmányozó országgyűlésünk külön s önálló vajdaságot, illetőleg egy különszakított kormánykerületet engedményezne tinektek is; 2) hogy külön nemzeti vagyis orosz kongresszusok tartására jogosíttatnátok föl; 3) hogy engedtetnék meg nektek miszerént püspökeiteket az ős keletiek példájára közvetlen szavazat útján választhassátok; 4) hogy az esztergomi érseki megyétől elszakítva egy külön orosz pátiarka által kormányoztassatok; 5) hogy a ti állítólagos előnyötökre az úgynevezett oroszok által lakott területek mind a közigazgatásra, mind a követválasztásokra nézve elkülöníttessenek; 6) hogy a főbb kormányszékeken mind a ti világi fiaitok, mind a főpapjaitok a római katolikusokkal egyenlő számban s arányban alkalmaztassanak; 7) végre: hogy nektek külön nemzeti autonómia biztosíttassék! Meggondolva ezen vakmerő s egyáltalában indokolhatatlan kívánalma titkos célzatait, midőn én azokban egyrészről a szerb és horvát elszakadási törekvések nyomorú utánzását látom, másrészről a hazafiúi kötelesség parancsolja, hogy kimondjam, miszerént azok nem csak nagy mértékben a ti polgári boldogságotokat veszélyeztetők, sőt Magyarország, édes közhazánk, a monarkia egysége ellen irányozvák. Midőn tehát komolyan intelek, s óvlak egyenes gondolkodású hitsorsotok kimondom azt is: hogy mindaz, ki főleg a jelen sorsdöntő pillanatban, midőn közös hazánk s alkotmányos szabadságunk újjáteremtése csakis egyedül a külön származású népcsaládok egygyéforradása által eszközölhető, — az nem becsületes honpolgár, hanem önző pártütő, ki a ti vallásos hiszékenységeteket s az ország jelen fölizgatott hangulatát saját önbálványozására s nemtelen titkos céljaira akarja kizsákmányolni. Mert higygyétek el nekem szeretett polgártársaim, hogy azon férfiak, kik az 1847—8-diki magyar alaptörvényeken kívül az e hazában lakó különféle népfajokra nézve még szabadelvűbb s boldogítóbb alkotmányformával akarnak hitegetni benneteket; — vagy akik üdvösebbnek hirdetik előttetek a területi s közkormányzati széttagoltság idegmetszett állapotát, — azok nem csak a magyar társadalmi rend s politikai nemzetegységnek, hanem minden e honban lakó népfajok szabadságának is bérelt ellenei, kik egyedül arra törekszenek, hogy midőn a Gondviselés közös alkotmányunk minden jótéteményeihez meghívja e haza társnépeit, ők a visszavonulás, nemzeti féltékenység, a fajzati irigység és nagyra vágyás kárhozatos szenvedélyeit szítván föl, titeket és a hazát oly hatalomkeresők martalékaivá akarnak tenni s föláldozni. kiknek uralkodási dogmájuk valamint a szabadságot, úgy az erős s fölvilágosodott nemzeteket poklokra kárhoztatja. Már pedig kérdem: akarnátok-e ti olyan társadalomba lépni, hol a jog helyett a fegyverei őszak önkénye, szabadság helyett embert s népet ölő rabbilincs, a mívelt s független nemzetek állapota helyett a rabszolgaság ínsége nyom minden nemzetet? Én azt hiszem, hogy nem; mert egy szabad hazában születet s fölnevelkedett nép mint ti, hasonlóan a sashoz, mely a napba néz, nem az elnyomatás és sötétség világában szeret fészket rakni magának, hanem magas pontokon, — a jog és emberi függetlenség szikláin. E szent és dicső csúcsokat pedig megadta minekünk az 1848-iki örökemlékezetű alaptörvény; ezen törvény, mely testvéri egyenjogúsággal avat föl minden polgárt és minden népfajt e közös véren szerzett szép hazában, miként a világ megváltójának vére, Istennek az egy közös atyának gyermekeit; ezen törvény, mely a megoszhatatlan jog és szabadság égi fényét egyenlő mértékkel árasztja rátok mint egy nagy üstökös a népek égboltjáról; — e törvény, mely embert és földet, gondolatot és szót isteni szabadságra emelt régi rabsága gyászpárnáiról! El akarnátok-e ejteni ezen isteni kedvezménye149.
