Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulása
vánvaló, hogy városaink egy szervezetbe való tömörülését nagyban elősegítette, hogy a XVII. század folyamán azonos vagy közel azonos történeti szituációkkal álltak szemben. A szabolcsi hajdúvárosok a Partiumhoz tartoztak, s így helyzetük merőben különbözött bihari társaiktól. A magyar királyság, az erdélyi fejedelemség és a török birodalom politikai és katonai törekvései, az ahhoz való állandó alkalmazkodás tájékozódásukat nagyban nehezítette, s ezért a városokon belül több ízben lehettünk tanúi a királyi és az erdélyi fejedelmi irányvonal összetűzésének. Az 1613-as Forgách-féle instrukció amellett hogy megalapozta az egységes városi közigazgatást, a hajdúvárosokat közös fennhatóság, a kassai főkapitány alá helyezte. 9 Az erdélyi fejedelemséghez való tartozás esetén ezt a szerepet a mindenkori kállói kapitány töltötte be. Összekovácsoló szerepet játszott Szabolcs megye fenyegető jogigénye, Bocskai adománylevelének közös őrzése is. A történeti irodalom eddig még nem mutatott rá, de meglátásunk szerint fontos szerepet játszott az a funkció, amelyet leginkább a parasztvármegyék szerepével vethetnénk össze, s amely a kor erősen romló közbiztonsági viszonyai közepette a kóborló, fosztogató katonák, rablóbandák elleni közös védekezéssel áll összefüggésben. Az 1698-ban kelt első hajdúkerületi satutum a rablók, kóborlók ellen már generális insurrektiót emleget, amelynek elmulasztása esetén tizenkét forint büntetést is kilátásba helyezett. Az esetleges orgazdaságot, a rablók rejtegetését 200 forint büntetéssel sújtották. 1 0 Ugyanígy járt el a hódoltságban és annak peremén a falvak és mezővárosok paraszti népessége, amikor saját jól felfogott érdekétől is vezérelve létrehozta önvédelmi szervezetét, a területileg is szervezett parasztvármegyét. 1 1 A kialakuló Hajdúkerület legfontosabb szerepe azonban a hajdúk kiváltságain esett csorbával, az adómentesség elvesztésével állott szoros összefüggésben. A bécsi udvar 1685-ben kötelezte őket adófizetésre, bár ez eleinte nem volt rendszeres. 1 2 Egyre inkább nyilvánvaló lett, hogy a hajdúvárosok számára létkérdés az, hogy a kivetett terheket egyedül vagy pedig Szabolcs megye keretében teljesítik-e, s ezért minden követ megmozgattak, hogy a vármegyétől független, különálló adózási portákkal rendelkezzenek. Általános adóügyi megfontolásokból a hajdúvárosok törekvését a bécsi udvar is támogatta, s 1696-ban a nádori concurzuson — amelyen a hajdúvárosok is képviseltették magukat — véglegesen elválasztották őket Szabolcs megyétől. 1 3 Ezt azonban csak úgy sikerült elérniük, hogy a vármegyéknél lényegesen nagyobb terheket vállaltak. A kivetett állami adóterheket a tényleges teherbírás alapján az egyes városokra a kerület vetette ki és hajtotta be. Ezt összeírás alapján állapították meg! Az 1698-as statutum a következőképpen rendelkezett: 1 4 Ha valaki „a conscriptio alkalmatosságával hiti után jószágát elő nem mondja comperialtatik hamisan meg esküvése, a ki bemondja harmadat joszaganak annak adjak, harmada varosoké, harmada a Fő Tiszté irremissibiliter". Világosan kitűnik tehát, hogy a Hajdúkerület már jóval 1702 előtt készített házi használatra összeírásokat, ahol az adóalap az állatállomány volt. A fenti rendelkezés minden bizonnyal az 1696-os adókivetés utáni tapasztalatokat összegezte. 9 Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. (Bp. 1898) 22—23. lapjain közölte a vámospércsiekhez küldött instrukciót. A polgáriakhoz küldött instrukciót betűhíven publikálta Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve III. (szerk. Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1977) 51—52. 10 HBmL IV. A. 502. a. 1. H. ker. Prot. 30—31. pag. Publikálva: Nyakas M. i. m. 55. 11 Gyárfás István: A paraszt vármegye. (Bp. 1882). Ujabban Szakály Ferenc: Parasztvármegyék a XVII. és XVIII. században. (Bp. 1969). 12 Rácz I. A hajdúk a XVII. században. I. m. 149. 13 Uo. 150. 14 Nyakas M. i. m. 55. 86
