Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulása
Az adóügyek önálló adminisztrálása, beszedése, továbbítása lett az a szilárd mag, amely létrehozta az önálló hajdúkerületi tisztikart is. A főkapitány megválasztásának a régebbi szakirodalom különösen nagy fontosságot tulajdonított és Sillye alapján azt 1669-re tette. A fenti évszám azonban nem egyéb közönséges sajtóhibánál, s magánál Silly énéi is az ezt megerősítendő jegyzetben az 1699-es évszám áll. Az első hajdúkerületi főkapitányt — Désány Istvánt — a hajdúvárosok egyébként 1698. november 22-én választották meg, s 1699. február 10-én kérték a Haditanácstól a választás megerősítését, amelyet az 1699. dec. 17-én hagyott jóvá. így szerepel ez a Hajdúkerület levéltárában őrzött eredeti okiratban is. A főkapitány mellett a kezdeti időben a legfontosabb szerepe az adószedőnek és a jegyzőnek volt. A perceptor (adószedő) kezelte a városok által összegyűjtött hadiadót, s továbbította azt. Kola György hajdúkerületi perceptort 1701-ben arra eskették fel, hogy a fizetésével megelégszik, a „Portionalis pénznek" hűségesen gondját viseli, abból magának semmi szín alatt semmit el nem tulajdonít. 1 0 A kerület jegyzőjét (nótárius) 1704-ben pedig arra eskették meg. hogy a „Nemes hét város" dolgait mindenben előmozdítja, titkait el nem árulja, s a hajdúvárosok szabadsága ellen senkivel sem szövetkezik. 1 6 A közös kiadásokat eleinte a büntetéspénzekből fedezték, a fejlődés útja azonban itt is a vármegyéhez hasonló házipénztár felállítása volt, amelynek terhét az egyes városokra vetették ki, bár a kezdeti időben tudomásunk van arról is, hogy egyes személyek minden adóterhüket a kerületi közös pénztárba fizették be. Az országgyűlési képviselet ügye néhány XVII. századi kísérlettől és a Rákóczi-szabadságharc időszakától eltekintve végül 1790-ben rendeződött, s ezzel a Hajdúkerület kialakulásának folyamata be is fejeződött. Szólanunk kell még röviden a Hajdúkerület székhelyének kérdéséről. Eleinte a hajdúvárosok küldöttei a kerületi üléseket felváltva tartották az egyes városokban, sőt egy ízben — nem tudni miért — Debrecenben is. Már 1699-ben elhatározták viszont, hogy ezentúl a kerületi üléseket mindig Böszörményben tartják, amely döntésben a város nagysága és központi fekvése játszhatott közre. Maga a határozat is az „útnak hosszas ... terhes és súlyos" voltával indokolta a döntést. Ennek ellenére azt tapasztalhattuk, hogy rendszeresen tartottak kerületi üléseket Böszörményen kívül is. 1705-ben újra felmerült a kérdés, s ekkor úgy intézkedtek, hogy sürgős esetekben és ha az utak rosszak, akkor kell az ülést Böszörményben tartani, „ha mikor eleg idejű s uttya alkalmatos vagyon (a főkapitány) más helyekre is kiviheti". Még 1774-ben is úgy döntöttek, hogy a kerületi gyűléseket minden városban felváltva kell tartani. A hamarosan felépülő kerületi székház azonban a kérdést Böszörmény javára véglegesen eldöntötte, s így a Hajdúkerület székhelye Böszörményben maradt. 1 7 15 HBmL. IV. A. 502. 1. H. ker. prot. 77. s köv. pag. Publikálva Nyakas M. i. m. 57. 16 HBmL IV. A. 502. A. 1. H. ker. Prot. 131. pag. Publikálva: Nyakas M. i. m. 57. 17 Vö. HBmL IV. A. 1. H. ker. Prot. 48. pag.; Nyakas M. i. m. 56.; Kolosvári Sándor— Óvári Kelemen: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. III. A tiszántúli törvényhatóságok jogszabályai. (Bp. 1892) 494. 87
