Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Poór János: A katonai jellegű önigazgatás hanyatlása a hajdúvárosokban 1607—1660

a fentieket körülhatároló jogokon és kötelezettségeken kívül egyebet. Még csak halvány utalást sem találunk bennük önkormányzatuk szabályozására. Az erdélyi fejedelmek a katonai szolgálatteljesítést természetesnek vévén, csupán azt a jogukat tartották fent, hogy „kapitányt is fejedelem válasszon és az hites legyen ő felségének és az országnak, ... az alatta való hadnagyokat az fejedelem ő felsége confirmálja, azok is hittel legyenek ő felségének és az országnak kötelesek" .. ,

5 A Habsburg uralkodók, illetőleg magyarországi megbízottaik hasonló szellemben foglaltak állást akkor, amikor a hajdúvárosok a hatáskörükbe tartoztak. Két mozzanatra azonban rá kell mutatnunk : először is, a később megalakuló Hajdúkerület jogi alapjait vetették meg azzal, hogy katonai ügyekben a városok kapitányait a szoboszlói kapitány alá rendelték. A sajátos történelmi helyzetben a század elején ez az elv azonban még nem valósult meg. A helyi önkormányzat kibontakozása szempontjából ennél nagyobb jelentősége volt annak az intézkedésnek, „Hogy penig az kapitánynak törvény és igazság szolgáltatásában jobb módgya lehessen, maga mellé 12 főlegényt esküttessen az törvényeknek meglátására". Egyben kijelölte a másodfokú bírósági fórumot is: „Ha penig valamelyiknek súlyosan tecczenék a törvény, minekünk úgymint kassai generális kapitány széki eleiben hozassa és minden törvénynek itt szakadgyon vége".

0 Tehát a kiváltságot nyert hajdúvárosok felett fennhatóságot gyakorló szervek két fontos feladat megoldását látták szükségszerűnek: a katonai és az igazságszolgáltatási teendőket. Az előbbiben a kapitány korlátlan hatáskört kapott. A kisebb katonai egységek parancsnokai a hadnagyok (századok) és a tizedesek (tizedek) föltétlen engedelmességgel tartoznak neki. A polgári jellegű ügyek közül — az első időszakban — igazságszolgáltatás látszott a leglényegesebbnek. A kapitány irányítása, vezetése alatt 12 esküdt ítélkezett a felmerült vitás kérdésekben, de csak mint elsőfokú hatóság. Ezek tehát — az önkormányzat vonatkozásában — azok a szervezeti és tartalmi keretek, ahonnan a hajdúvárosok a letelepedés után elindultak. Az elvi útmutatásokat adó szerveknek, de a hajdúközösségeknek a szemléletét is elhomályosította a katonai feladatok elsődlegessége. A letelepedésből adódó problémákat nem láthatták, illetőleg a katonai szervezet keretén belül könnyen megoldhatónak tekintették. Természetesen a katonai teendők fontosabbak voltak az egyéb ügyeknél, de a békés polgári foglalkozásra való áttérés eredményeként új feladatok sokasága követelt megoldást. Szabályozni kellett az együttélés rendjét, s ebben a vonatkozásban egyetlen település normáit sem vehették át. Gondoskodni kellett arról, hogy a hajdúkiváltságokból minden hajdúvitéz részesedjen. Szabályozni kellett a határ használatának rendjét. Gondoskodni kellett az egyházi élet és az iskolák működéséről. A kishaszonvételek (a korcsmáitatás, a mészárszék, a vásártartás) újabb gondokat okoztak. Szabályozni kellett a jövevények befogadásának módját, képviselni kellett a hajdúközösségeket az országos fórumokon stb. Tehát a katonai és igazságszolgáltatási feladatok mellett alapvető fontosságú igazgatási és gazdasági teendők merültek fel. A hajdúközösségek két alapvető probléma megoldásával találták szembe magukat a letelepedés után. A meglevő önkormányzati szervezet kereteit módosítani, bővíteni kellett. A kapitányi, hadnagyi, tizedesi (a katonai vonal), valamint a kapitányi és 12 esküdti (igazságszolgáltatási vonal) szervezet csak egy bizonyos határig tudta 5 Török—magyarkori Emlékek Okmánytár. III. (Pest, 1868) 51—53. Bocskai hadainak rendtartása 1606. ápr. 29. 6 Komáromy A. i. m. 22.: „Az vaámospérchy kapitan instrukciója mihez tarcsa magat alatta levő hajdú vitézekkel edgyütt." 79