Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Bencsik János: Egy módos paraszt gazdasága és hagyományos életmódja a századfordulón Hajdúböszörményben
sát harmadában vagy negyedében (a termés 1/3-a, 1/4-a) vállalták fel, aszerint, hogy kézzel művelték teljesen a földet, vagy pedig előbb a gazda ekekapával meghúzatta-e a vetést. 3 0 A riszt a föld területéből is kimérhették, vagy a letakarított termésből súlyra adták ki. A kukoricaszárat általában nem részelték meg. Szabad volt a részesmunkásnak a megművelt, kukoricával bevetett területbe babot. tököt ültetni, e növények teljes termése a részest illette. Az aratók viszonylagosan állandó munkásai voltak az egyes parasztgazdaságoknak. Nemegyszer az örökölt földdel az aratót is tovább foglalkoztatták. Az aratást már a századfordulón tizenkettedén (a termés l/12-ed része) kellett vállalniuk, amelyhez azonban a gazda részéről tarisznya is járt nekik; ez azt jelentette, hogy a gazda a részesmunkák idejére teljes ellátásukról gondoskodott. Még a XX. század elején is szokásos volt, hogy a gazda a nehéz és jelentős munkában eltöltött minden napra főtt ételt adott az aratóinak, amelyet maga szállított ki a tarlóra (a munkahelyre). Ilyenkor gyakran megfőzték a savanyú ételféléket; járta a kanecetes (füstölthúsos, savanyú ételféle) is, s melléje kőttisztát is kaptak. Utóbb már a tarisznyába (főtt étel helyett) 3 kg szalonnát, 3 kg húst és egy szekér szalmát mértek egy-egy aratópárnak egynyári munkára. Takaráskor 10 k'n földet számoltak egy aratópárra, kaszásra és marok verőre, s eszerint fogadtak munkásokat. Az aratók júniusban jelentkeztek a gazdánál és elvitték előre a szegődött komenciót (a résztermés egy része, ezt a munka végeztével kifogták a aratóríszből), s már abból sütötték az aratásra a kenyeret. Munka végeztével aszerint részeltek az aratók is, ahogyan megállapodtak; részelhettek gazul is, szemül is. A szemül való részelés biztosabb jövedelmet, a gazul való részelés meg célszerűbb (mert szalmát, pelyvát is kaptak) haszonvételt biztosított részükre. A századfordulón még a nyomtatást és a szórást (vagy rostálást) is részes munkásokkal végeztették el. E hosszadalmas és igényes munkát meg kellett fizetni, ezért a terményrész mellé még (egy szezonra) ebédvéka (az étkezések helyett!) is járt. Erre mondották, hogy „tetejével jár, mint az ebédvéka"! Napszámosok kapálták a család kezelésében maradt kukoricavetést, esetleg a sürgős szőlőmunkákban is segítkeztek, akiket az 1920-as évektől az emberpiacon fogadtak/ 1 Az alkalmi munkások, az ún. bejárók a legkülönbözőbb munkákat, mint a favágást, szőlőkarók faragását, padlástakarítást stb., végezték el. A tyúkól padlásának, a budinak a tisztítását cigányokkal végeztették el, akik némi ennivalóért szívesen dolgoztak ott. Személyük állandó volt. A szüreti segíccsig azok közül került ki, akik egész évben is dolgoztak a gazdaságban. A szüreti betakarítás (szüret) idejére, ami jobbadán egy jól szervezett nap volt, a napi étkeztetés mellé egy „jó kaska" szőlőt is kaptak ezek a munkások. Kalács (üres, kőtt) sült, meg szőlőt is ettek hozzáü Délben a szüretelők részére juhhúsos vagy rucáskását (kölesből) főztek. Borból annyit fogyasztottak, amennyi munka közben jólesett nekik. 3 2 A nők szedték a szőlőt, a férfiak voltak a puttonyosok, a zúzók és a préselők. Ha a szilvát, almát vagy a diót szüretelték, akkor a munkások bére is abból telt ki. A földművelés és az állatartás egész menetét a munkaképes legidősebb férfi, rendszerint a családapa irányította. Ö szabta meg a vetésforgót, határozta meg a mezőgazdasági munkák idejét, menetét, a munka jellegét, döntött az állattenyésztés különböző kérdéseiben. Ott volt minden fontos munka kezdésekor és befejezésekor. Egész döntési rendszere azonban nem „sajátja" volt, hanem ezt látta, így tanulta, ebben nevelkedett gyermekkorától az apja, nagyapja gazdaságában; ezáltal is őrizte a hagyományos paraszti termelés egész rendszerét. Tavasszal szinte egyszerre, egy időben indult a szántás-vetés az egész határban; 30 Vö. Balassa Iván 1960. 366. 31 Bencsik János 1973. 107. 32 Szémán Zsuzsa 1976. 58. 202.
