Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Mezősi József: Hagyományos házépítési technológiák Hajdúdorogon

13. kép Nádtető javítása tett a tapasztás javítása. Ez úgy történt, hogy valamilyen használt, de nem lyukas edénybe vizet készítettek (vödör, lavór, kiselejtezett főzőedény — kaszroj, lábas — stb.) és egy másik rossz edénybe, vagy esetleg lapáton odakészítették a sarat. A vizesedényből a tapasztóasszony mégegyszer kézzel „beparáholta", befröcskölte vízzel a javítandó falfelületet és kézzel markolt a sárba, tenyérrel kente szét a szükséges javítandó falfelületeken. Ha egyenletesen szétkente a fal felületére felhordott sarat, ismét vízbe mártotta a kezés és azonnal elsimította tenyerével a tapasztott felületet, a széleket eldolgozva. A tapasztás javítást — eltérően a teljes felületek tapasztásától — mindig alul kezdték. Ha a tapasztó asszony így körülért az épületen, székről, vagy valamilyen más — állványt helyettesítő — eszközről, folytatta a tapasztást, mindig odébb helyezve azt. Azokon a felületeken amelyeken az állványt pótló eszközről sem érte el (magasabb homlokzat, vagy oromfal) támasztó létrával folytatta a tapasztást. Alapmeszelés, meszelés A jól kidolgozott, megfelelő mennyiségű lótrágyával kevert sárból, jól előkészített felületre felhordott sártapasztáson alig látható repedéseket is meg kellett szüntetni. E felületeket minden esetben, még száradás előtt — általában tapasztás után másnap, sűrű homokos mésszel meszelték át. Elég gyakori volt, hogy a tapasztás javításokat vízzel hígított „tehénganéval" kenték át. Ez a hajszálrepedések tömítésén túl, kitűnően takarta a meszelésen átütő elszíneződéseket, foltokat is. Ezután hagyták száradni a tapasztott felületeket és csak teljes 188.