Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Mezősi József: Hagyományos házépítési technológiák Hajdúdorogon
kiszáradás után végezték el a kétszeri vagy háromszori fehérre meszelést. Településünkön a fehéren kívül más színű meszelést alig alkalmaztak. Ha mégis ez csak a húszas, harmincas évektől kezd divattá válni, és a változat kimerült a sárga színben. Később, a negyvenes évektől pedig már szinte kizárólag a sárga szín dominált. A meszelés minőségének javítása érdekében a mésztejbe napraforgó olajat kevertek, amely bizonyos mértékig csökkentette a vízáthatolást, javította a mész és a meszelés minőségét, öregebb épületek esetében az évek során felhordott mészrétegek igen jól megvédték, szárazon tartották a falszerkezetet, még nagyobb esőzéskor is. Ha a korábban tárgyalt módon a fal tövétől a víz elvezetését jól megoldották, nem történhetett károsodás a falszerkezetben nagyobb esőzések alkalmával sem. A földfalú épületek szárazon tartásának tehát legjobb módja a folyamatos karbantartás és a gondos vízelvezetés. „Háztöve" ereszalj karbantartása Akár fehér, akár sárga volt a homlokzat színe, szinte minden esetben sötétszürke (kékesszürke) tövét húztak. A tövehúzás nem más mint az épület lábazatának utánzása meszeléssel. A tövehúzáshoz félretett, vagy kimaradt mésztejbe fekete porfestéket, régebben faszénport kevertek, gyakran az előbbit kékkel is ,,törték". A tövehúzás hasznossága többek között abban volt, hogy az eső által felcsapkodott faltövét, lábazatot évközben — akár többször is — utána lehetett meszelni anélkül, hogy magát a homlokzatot meszelték volna. A tövehúzás tehát gyakoribb mint a homlokzat meszelése, de az ereszalj karbantartása még ennél is gyakoribb volt. Az „ereszalja" az ereszcsugástól a falig kialakított agyagból döngölt és s rátapasztással bevont, tapasztott, tejföl sűrűségűre hígított agyaggal meszelt, (bekent) és sárga bányahomokkal rendszeresen felszórt kis padka, amelyet eresz-padkának is neveztek. A háziasszony, vagy felnőtt lány az udvar és utca felőli ereszpadkának tapasztását minden nagyobb esőzés után javította. Agyagpéppel történő átkenését pedig a ház földjével együtt hetenként, vagy kéthetenként elvégezték és szikkadás után minden esetben sárga bányahomokkal szórták fel. A ház földjének, (padozatának) — beleértve a pitar és a tornác földjét is — locsolgatás (locsolás) utáni sepregetését és sárga homokkal történő felszórását naponta végezte el a ház asszonya vagy felnőtt lánya (lányai). „Ez mindig a fehírcseléd dóga vót...", és folyamatossága, rendszeressége a ház asszonyát dicsérte, esetleg szégyent hozott rá. A meszeléssel, tapasztás javítással járó nagytakarítást településünkön mindig húsvét előtti héten végezték és a nyár vége felé, Mária nap előtt (aug. 15. Nagyboldogasszony ünnepe) volt a másik nagytakarítási kötelezettséggel járó háziasszonyi munka. Befejezésül még annyit: a mai szakirodalmakban nem túl gyakori az épületek vagy egyes épületelemek készítési technológiájának leírása. Különösen vonatkozik az településünkre. Szeretném remélni, hogy dolgozatom hézagpótló szerepet tölt majd be. 2 6 26 A tanulmányban közölt rajzokat a szerző vázlatai alapján Volenszki Zoltán készítette. Fényképek a szerző felvételei. 189.
