Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben
nyeket" készséggel közreadó szerkesztő sem állhatta meg, hogy nemtetszését ki ne nyilvánítsa: „Most szerb congressus, majd oláh és rután nemzeti gyűlés, aztán talán majd tót s végre még vend és zsidó nemzeti gyűlés. Hova vezet ez?" 4 1 Ezzel egyidejűleg tette közzé az Idők Tanúja hasábjain Mészáros Károly is Hazafiúi szózat a magyarországi orosz lakosokhoz! c., április 6-án kelt szenvedélyes hangú cikkét, melynek fő célja, a Dobránszky Adolf által kidolgozott, autonómiát követelő program leleplezése, a rutén nemzetiségi mozgalomnak a magyarsággal való együttműködés útjára való visszaterelés volt. 4 2 Közvetlen indítékról — amint idéztük — maga is írt. A cikk megírásának személyes oka abban keresendő, hogy a Bereg vármegyei közigazgatás által a képviselőségtől elütött, ugyanakkor a Dobránszkyval való cimborálással ország-világ előtt meggyanúsított, bizonytalan egzisztenciájú ügyvéd és publicista azzal akarta viszszaszerezni a magyar közvélemény előtti jó hírét, hogy maradék tekintélyét e kibontakozó nemzetiségi mozgalom visszafordítására használta fel. Ami a magyar közvéleményt illeti, Mészáros Károly cikkét a lapok szóra sem méltatták. Különben is jellemző, hogy a br. Kemény Zsigmond szerkesztette Pesti Napló szót sem ejtett az egész rutén ügyről. Mészáros csupán azt érte el, hogy korábbi kortesei, a beregi rutén papok április 23-án kelt, a Pesti Hírnök, az Idők Tanúja és a Magyar Sajtó hasábjain közzétett nyilatkozatukkal elforduljanak tőle. E nyilatkozat szerzői is a magyar és az „orosz" nép történelmi egymásrautaltságából indultak ki, hangoztatva, hogy „a történelem ... nem képes egy lapot is felmutatni arra nézve, hogy a magyar-orosz népfaj ezredév alatt csak egyszer is hazáját vagy a magyar testvéreit elárulta volna — nyugodtan pihen meg az alkotmányos haza minden népfaja méltányos és igazságos igényeit kielégíteni kész törvényes védpajzsa alatt", és ha „egyesek előítéletei, uralkodási vágyása és szűkkeblűsége miatt jelen átalakulásunk korszakában e nép jogos igényei nem elégítettek ki, ha népünk a megyei bizottmányokban aránylag nincs képviselve ,ha képviselői választásnál a helyre és eljárásra méltó kifogásai vannak, azt népünk nem a haza, hanem egyesek bűneiül róvja fel". Ezért is háborodtak fel azon, hogy az Idők Tanúja hasábjain „saját hitfelei [kJ egyike, Mészáros Károly úr, saját agyában szülemlett [?] szeparasztikus tendenciákkal vádolni s holmi kikoholt [?] elferdített s majdnem regeszerű szózatával bennünket leckéztetni és hazaszeretetre oktatni elég fölösleges kötelességének tartotta". Azt is szemére hányták Mészárosnak, hogy éppen azokat vádolta elkülönülési törekvéssel, akik „Bereg megye egyik képviselő választó kerületében érette buzogtak"; ezáltal nemhogy népszerűbbé vált volna, hanem „magát annyira megösmertette, miszerént minden, hazáját szerető, de vallás- és nemzetiségét semmi politikai viharok közt megnem tagadó ruténnek csak örülni lehet, hogy Mészáros Károly azon népnek képviseletével, mely iránt támasztott gyanúja folytán korántsem viseltetik azon szeretettel, miként ő azt ezelőtt állítá, fel nem ruháztatik". Az Idők Tanúja szerkesztősége közzétette ugyan e nyilatkozatot, de azt félreértésnek minősítve védelmébe vette a megtámadottat. „Mészáros Károly •— írta a szerkesztő — nem a magyar-orosz népet, hanem bizonyos programkészítő s külön territórium kívánására izgató urakat támadott meg szózatában ; már pedig tagadható, hogy ily izgató és efféle programok csakugyan léteznek? Csak ezek teljes hiányában lehetne .. . szózatát saját agyszüleményének mondani. De mi tudjuk, hogy egyes tervezők és izgatók nem hiányoznak, s így Mészáros Károly úrról az itt felhozott szemrehányásokat elhárítjuk azon óhajtás41 Sürgöny 1861. április 11. 42 Függelék: 2. dokumentum. 139.
